
Etnopolitika és osztálypolitika
Az államot uraló román nemzethez való viszonyunk aszimmetrikus, az etnopolitika kizárólagossága viszont nem fedi le a magyar társadalom egészét.
Az államot uraló román nemzethez való viszonyunk aszimmetrikus, az etnopolitika kizárólagossága viszont nem fedi le a magyar társadalom egészét.
Az egyéni test határai egyre hangsúlyosabban vannak jelen a politikai közbeszédben, és úgy tűnik, az azzal szembeni erőszakot letiltjuk, illetve fokozott mértékben kérjük számon.
Itt nálunk senki nem hal bele abba, ahogyan élnie kell? Nálunk tiszta az udvar és rendes a ház? [...]
Most már tényleg, de tényleg csak egy kicsivel hatásosabb, militánsabb etnikai politizálásra van nekünk szükségünk?
Milyen viszonyt alakít ki a regény mint esztétikai produktum a szülők vallási mozgalmával, és mi e mozgalom álláspontja a mindenkori politikai hatalom, illetve a társadalmi emancipáció kapcsán?
A fasizmus mára az emberi gonoszság szinomájává vált, bármit és így semmit sem jelent.
Mi lenne, ha a szubjektív társadalmi állapotot úgy fognánk fel, amelyben a kapcsolataink belső formájának kell meghatároznia a társadalmi viszonyokat?
Gyakran hangzanak el a kortárs közbeszédben a keresztyénséget, vallásosságot sirató szólamok, ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az egyházak az egyéni, társadalmi, politikai és gazdasági élet újabbnál újabb területeit vették ismét birtokba.
A háborúról való beszédre gyakran vetül rá a gyanú, hogy maga is a háború szolgálatában áll. Megkérdőjelezhetetlenül „kemény ténynek”, adottságnak, szükségszerűségnek tekintik, amely, ha már bekövetkezett, nem lehet kitérni előle.
Az erdélyi magyar humánértelmiség tagjai gyakran panaszkodnak arra, hogy a politikai elit nem veszi figyelembe szakmai javaslataikat. A társadalom felől ugyanakkor gyakran fogalmazódik meg az értelmiséggel szemben a kritika, hogy eltávolodott a tulajdonképpeni társadalmi problémáktól, közösségi szükségletektől.
Gaál Gábor az erdélyi magyar kultúra történetének jelentős alakja, szerkesztői, szervezői, művészet- és ideológiakritikai, elméleti és pedagógiai tevékenységének feldolgozása nélkülözhetetlen a korszak kulturális folyamatainak megértéséhez. A recepció ennek ellenére elhanyagolta ezt az örökséget, főként 1989 után. A tanulmány Gaál kritikai munkásságának legfontosabb előfeltevéseit és teoretikus kontextusát mutatja be az életmű két világháború közti periódusára, továbbá döntően az irodalomkritikai anyagra támaszkodva.