
Egy harmadik mozi felé
Octavio Getino és Fernando „Pino” Solanas 1969. októberi Egy harmadik mozi felé című kiáltványát Babos Anna és Petri-Lukács Simon fordításában közöljük.
FILM ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA

Octavio Getino és Fernando „Pino” Solanas 1969. októberi Egy harmadik mozi felé című kiáltványát Babos Anna és Petri-Lukács Simon fordításában közöljük.

A 2026-os berlini transmediale összművészeti fesztiválról Füzi Izabella írását közöljük.

Chloé Zhao Hamnet (2025) című filmjéről András Csaba ideológiakritikai elemzését közöljük.

Nemes Jeles László Árva (2025) című filmjéről Domokos Tamás írt kritikát.

Csondor Soma tanulmányában az esküvői előkészületeket középpontba állító romantikus komédiák ideológiakritikai vizsgálatára vállalkozik, fókuszban a kilencvenes-kétezres évek – nézettségi és bevételi adatokat tekintve is figyelemre méltó – hollywoodi tendenciájával. A szöveg arra világít rá, hogy a kultúripar által előállított populáris filmek miként alakítják természetessé az esküvőkhöz kapcsolódó fogyasztói logikát, milyen („a nagy naphoz” fűződő) identitáskonstrukciókat hoznak létre, ezáltal hogyan válhatnak a késő kapitalista kultúratermelés működésmódjának szemléletes példáivá.

Hegedüs Ferenc esszéje az utóbbi években nagy számban megjelenő, liberális sajtóorgánumok által készített identitásvideókkal foglalkozik. Írásában e produktumokat a hegemóniáért folytatott harc eszközeiként értelmezi.

Ignácz Barbara összehasonlító tanulmánya a Fekete pont és A tanári szoba című filmekben vizsgálja, hogy ezek az alkotások milyen módon gondolkodnak az iskola intézményéről és a kortárs oktatásról. A szöveg elméleti keretének fontos részét alkotja a kritikai pedagógia, amely egyben az elemzés célját is kijelöli. A szerző szerint akkor is érdemes általánosabb keretben vizsgálni az iskola mint intézményi tér reprezentációját, ha e filmek elsődlegesen aktuálpolitikai mezőben tematizálják tárgyukat.

Az utóbbi hónapok díjszezonjának egyik nagy figyelmet kiváltó filmjéről, A brutalistáról Makai Bence kritikáját közöljük.

Aleksandr Shutenkov’s essay explores the cultural meanings and implications of human-machine interaction, taking the musical genre of vaporwave as its starting point. He argues that modern man is stuck on the threshold of a radical existential change, supported by a number of nostalgic aesthetic trends, maintaining the status quo of digital capitalism. The totalisation of the hauntological paradigm is explored, among other things, through the notions of the technological unconscious and liminal spaces.

Aleksandr Shutenkov esszéje a vaporwave zenei műfajából kiindulva vizsgálja az ember-gép interakció kulturális jelentéseit és következményeit. Okfejtésében amellett érvel, hogy a modern ember megrekedt egy radikális egzisztenciális változás küszöbén, amelyet számos nosztalgikus esztétikai irányzat támogat, fenntartva a digitális kapitalizmus status quóját. A hantológiai paradigma totalitássá válását többek között a technológiai tudattalan és a liminális terek fogalmain keresztül vizsgálja.