Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.
Mihályi Emese Dorka kritikájában Emerald Fennell „Saltburn" című filmjét az „eat the rich" hagyománya és az arisztokrácia reprezentációjának viszonyában vizsgálja.
Babos Anna és Petri-Lukács Simon esszéi Radu Jude „Ne várj túl sokat a világvégétől” (Nu aștepta prea mult de la sfârșitul lumii, 2023) című filmjéről.
David Graeber esszéje a szuperhősképregények és Christopher Nolan Batman-trilógiájának baloldali kritikáját fogalmazza meg.
Kapálni nagyon jó. Kapálni nagyon nehéz.
Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.
Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.
Greta Gerwig Barbie (2023) című alkotása szórakoztatóan utal a populáris kultúra ikonikus produktumaira. A kritika azt vizsgálja, hogy a film többet nyújt-e a feminizmus élményénél.
Brecht rövid jegyzete egy különösen éles szemű cenzorral folytatott vitájukról számol be, amely az Üres has (Slatan Dudow, 1932) című filmjük kapcsán bontakozott ki.
„Hogyan viszonyuljon a filmhez a baloldal? Mi volt, mi ma, és mi lehet a film politikai relevanciája?” – Felkért szerzőink, Árva Márton és Benke Attila ezekre a kérdésekre keresik a választ a Filmszem rovat első cikksorozatában.