Mark Fisher (1968–2017) brit kultúrakutató 2012-es esszéje Nick Land munkásságának relevanciájával és az akcelerácionizmus kérdésével foglalkozik.
Ezzel az írással (tartalmán túl) csak arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy aligha lenne helyes TGM szövegeit valamiféle Bibliaként kezelnie a hálás utókornak (történelemkönyvként pedig még kevésbé): olvassuk őket, gondolkodjunk el rajtuk, színezzük, ötöljünk-hatoljunk, vessük harcba saját tudásunk erőit, hogy az életmű ne csak az hommage része legyen, hanem eszmélésünk fontos fejezete. Még az is lehet, hogy jó kamarádunk, kedves Gazsink, ezért írta őket.
„Az egységes eredet széttöredezik, majd cselekvő monádok sokaságává robban. Marx gesztusa tehát nem episztemológiai, hanem léttörténeti jelentőséggel bír; azon túl, hogy a modernitás destrukcióját, »széttörését« ismerhetjük fel benne, egy jóval radikálisabb gesztusnak is tanúi lehetünk általa: az eredettel való leszámolás gesztusának. Ez az a gesztus, melynek fényében az anarchia elnyerheti valódi értelmét.”
Ilyés Zalán recenziója Reiner Schürmann: Reading Marx – On Transcendental Materialism című kötetéről.
"Alapvető állításom tehát, hogy napjainkban a forradalom indirekt és pozitív formáit kell megtalálnunk, amely baloldali útként értelmezhető a posztmodern kapitalizmus turbulens viszonyai közepette."
Otto Neurath és munkatársai a gazdaság és a kultúra szembeállítása helyett egy olyan közös nyelv kialakítását szorgalmazták, amellyel a gazdasági okok magyarázatából kiinduló tartalmat összeillesztették a politika által kihasznált művészi formanyelv megújítására törő ábrázolástechnikával.
A normák közt ez az elképzelés az első: minden társadalmat elsősorban úgy kell felépíteni, hogy a munka ne lefelé húzza azokat, akik végrehajtják.
Kováts Eszter Genderőrületek Németországban és Magyarországon című könyve olyan hangot erősít fel, amely szerint a nemiséggel és a nemek viszonyával kapcsolatos kérdésekben különösképpen érdemes lenne kilépni a kultúrharcos keretből.
Az elmélet forradalma: Földes György esszéje összegyűjti, hogy a különböző baloldali eszmei irányok milyen háttérrel tartanak most ott, ahol, és milyen lehetőségeket kínálnak a jövő politikájának átformálására, végül pedig megfogalmaz pár javaslatot is, hogy mely irányban kell/lehet továbblépnünk.
Egyfelől az idő megváltozott természete, másfelől a közösségi kapcsolatok gyengesége, hiánya következtében az emberek életéből hiányoznak az idő-tér dimenziók. Ennek az a következménye, hogy nem tudhatják magukat elhelyezni sem időben, sem térben, ezért önmaguk tudatában sem képesek képet alkotni önmagukról.
Mi marad meg, ha kiiktatjuk a marxizmusból a materialista társadalom- és történetfilozófiát, vagyis azt a tézist, hogy a történelem értelmét a gazdasági-technikai alap változása hordozza? Castoriadis szerint nem túl sok, de az lényeges.