SZELLEMI ELMÉLYÜLÉSRE KÉSZTETŐ SZÖVEGEK
„Adorno szerint a dán szerző a lehetőségnek a valósággal szembeni elsőbbségéről megfogalmazott nézete a kapitalista társadalmi szükségszerűség meghaladásának kulcseleme lehet. Ebben az értelemben tehát az ideologikus gondolkodással szembenálló radikális újdonságnak a reményét hordozza."
Az egyéni test határai egyre hangsúlyosabban vannak jelen a politikai közbeszédben, és úgy tűnik, az azzal szembeni erőszakot letiltjuk, illetve fokozott mértékben kérjük számon.
"[a] kapitalizmus egy olyan sajátos történeti-társadalmi, kulturális képződményt hoz létre – nem csupán az ember-ember, ember-természet, hanem ugyanígy az ember-állat kapcsolódási lehetőségeit illetően is – , amely nem fejthető fel pusztán a modernitás vagy a nyugati kultúrának nevezett képződmények elméleti keretrendszerében."
Milyen viszonyt alakít ki a regény mint esztétikai produktum a szülők vallási mozgalmával, és mi e mozgalom álláspontja a mindenkori politikai hatalom, illetve a társadalmi emancipáció kapcsán?
„[A]míg a tanár nyíltan áll ki a diákok elé, a beszélő a hallgatók elé, a mester a tanítványok elé, a pap a gyülekezet tagjai elé, addig a közvetített tudat magától értetődő és láthatatlan marad.”
„Aki ellenáll, elkezd gondolkodni, megnyitja és formálhatja a világot. Ott, ahol valóság volt, lehetőség nyílik. Ez mindig veszélyes.” – Tillmann Ármin interjúja Losoncz Alpárral.
Mi lenne, ha a szubjektív társadalmi állapotot úgy fognánk fel, amelyben a kapcsolataink belső formájának kell meghatároznia a társadalmi viszonyokat?
Mi elméletírók nem azért írunk, hogy vezessünk, nem azért, hogy megmondjunk: ajánlatot teszünk, javaslunk, kihívunk, hogy olvasóink éljenek a szövegünkkel.
Gyakran hangzanak el a kortárs közbeszédben a keresztyénséget, vallásosságot sirató szólamok, ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az egyházak az egyéni, társadalmi, politikai és gazdasági élet újabbnál újabb területeit vették ismét birtokba.
Az The Institute for Precarious Consciousness csoport kiáltványa szerint a szorongás vált az új uralkodó érzéssé, amelynek meghatározó elemeit kívánja körüljárni a szöveg; megoldási javaslatában a közösségépítés formáira tesz ajánlatot.
