Gaál Gábor az erdélyi magyar kultúra történetének jelentős alakja, szerkesztői, szervezői, művészet- és ideológiakritikai, elméleti és pedagógiai tevékenységének feldolgozása nélkülözhetetlen a korszak kulturális folyamatainak megértéséhez. A recepció ennek ellenére elhanyagolta ezt az örökséget, főként 1989 után. A tanulmány Gaál kritikai munkásságának legfontosabb előfeltevéseit és teoretikus kontextusát mutatja be az életmű két világháború közti periódusára, továbbá döntően az irodalomkritikai anyagra támaszkodva.
„[A] kisebbség kisebbsége vállalni igyekezett ama nagy ellentmondást, amely szerint a kisebbség áldozatának értelme, hogy közvetíti az egyetemest. Más szóval: hogy a kisebbség radikális kisebbsége fölszabadíthatja a »többséget« (beleértve a kisebbséget is).”
A „trendérzékenység”, designkiállításokon meg az Instán még csak-csak elviselhető, de a kísérletezés hiánya és az évszázados jó gyakorlatok át nem mentése már nem.
Az írás, Weberre támaszkodva, egy olyan értelmezési keret kialakítására tesz kísérletet, amelyben az ún. nyugat történelmi fejlődésének kiindulópontját egy imaginárius mag, egy vallási képzelet születésével köti egybe, melynek újabb és újabb variációi máig – tehát a szekularizáció korában is – meghatározzák, hogy miként fordulunk a világhoz.
Mark Fisher (1968–2017) brit kultúrakutató 2012-es esszéje Nick Land munkásságának relevanciájával és az akcelerácionizmus kérdésével foglalkozik.
Ezzel az írással (tartalmán túl) csak arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy aligha lenne helyes TGM szövegeit valamiféle Bibliaként kezelnie a hálás utókornak (történelemkönyvként pedig még kevésbé): olvassuk őket, gondolkodjunk el rajtuk, színezzük, ötöljünk-hatoljunk, vessük harcba saját tudásunk erőit, hogy az életmű ne csak az hommage része legyen, hanem eszmélésünk fontos fejezete. Még az is lehet, hogy jó kamarádunk, kedves Gazsink, ezért írta őket.
„Az egységes eredet széttöredezik, majd cselekvő monádok sokaságává robban. Marx gesztusa tehát nem episztemológiai, hanem léttörténeti jelentőséggel bír; azon túl, hogy a modernitás destrukcióját, »széttörését« ismerhetjük fel benne, egy jóval radikálisabb gesztusnak is tanúi lehetünk általa: az eredettel való leszámolás gesztusának. Ez az a gesztus, melynek fényében az anarchia elnyerheti valódi értelmét.”
Ilyés Zalán recenziója Reiner Schürmann: Reading Marx – On Transcendental Materialism című kötetéről.
Az erdélyi magyaroknak van igényük a politikai önszerveződésre. Különböző pártok és szervezetek próbálnak hatni a politikai képzeletünkre, és sok a vita van arról, hogy hol is a helyünk Románia társadalmában.
"Alapvető állításom tehát, hogy napjainkban a forradalom indirekt és pozitív formáit kell megtalálnunk, amely baloldali útként értelmezhető a posztmodern kapitalizmus turbulens viszonyai közepette."
Otto Neurath és munkatársai a gazdaság és a kultúra szembeállítása helyett egy olyan közös nyelv kialakítását szorgalmazták, amellyel a gazdasági okok magyarázatából kiinduló tartalmat összeillesztették a politika által kihasznált művészi formanyelv megújítására törő ábrázolástechnikával.
