Barbár angyal
Az Öt tanács a hazához tartalmaz egy Előszót, mely a Távoli fények címet viseli. Az esszé esetleg úgy is olvasható, mint egyéni előszó ehhez az Előszóhoz, mert ezek a fények talán még távolabbiak.
Borbély András
Borbély András (1982) költő, esszéista. Gyergyóremete.
Termelés és nevelés
Sokszor elhangzik az a vélemény, hogy a nevelés, az oktatás és az iskolarendszer bármilyen társadalmi változás kulcsa. Vajon nem feltételezzük ezzel azt, hogy a nevelés, oktatás kívül áll a társadalmi viszonyokon?
A föld rabjai
A nyugati kapitalista jó élet elképzeléseivel szemben megfontolandó olyan alternatívák keresése, melyek az ember munkához, természethez, fejlődéshez való viszonyát gondolják újra a földért zajló kortárs politikai küzdelmek segítségével. Vagy ahogy Dózsa György mondaná, „Korpázd a bestyét!”
Szabad függő: a Fekete-tenger
aki gyakorol annak úgy tűnhet
nincs is más út
mert egyszerre érzi át
azt is ami van
és azt is aminek lennie kellene
Társadalmat – apartheid helyett. Interjú Böröcz József szociológussal
Hogyan függ össze a társadalmi újraelosztási rendszer és az egyéni életpálya alakulása? Mit jelenthet ma szocialistának lenni? Hogyan működik a „rassz”-kogníció? Melyek lehetnek egy egészen új politikai közösség elgondolásának fogalmi kiindulópontjai? Böröcz Józsefet, a Rutgers Egyetem professzorát Borbély András kérdezte.
Falvak a félperiférián
Egy adott ponton mindketten meghoztuk azt a döntést, hogy vissza fogunk térni, és falun fogunk letelepedni. De mit jelent a példánkul szolgáló Gergyóremete és Zsobok, vagyis a kelet-európai falu „fejlődése”?
Ideológia
Az ideológiától való rettegés egyben attól való rettegés, hogy nehogy egyszer csak tényleg és végre valahára úgy istenigazából belekeveredjetek az irodalomba, a pedagógiába, a történelembe és a társadalomba.
Etnopolitika és osztálypolitika
Az államot uraló román nemzethez való viszonyunk aszimmetrikus, az etnopolitika kizárólagossága viszont nem fedi le a magyar társadalom egészét.
A politikai erőszakról
Az egyéni test határai egyre hangsúlyosabban vannak jelen a politikai közbeszédben, és úgy tűnik, az azzal szembeni erőszakot letiltjuk, illetve fokozott mértékben kérjük számon.
„Etnopolitika” – Mire jó az?
Itt nálunk senki nem hal bele abba, ahogyan élnie kell? Nálunk tiszta az udvar és rendes a ház? [...]
Most már tényleg, de tényleg csak egy kicsivel hatásosabb, militánsabb etnikai politizálásra van nekünk szükségünk?
