Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.
Mi lenne, ha a szubjektív társadalmi állapotot úgy fognánk fel, amelyben a kapcsolataink belső formájának kell meghatároznia a társadalmi viszonyokat?
Mi elméletírók nem azért írunk, hogy vezessünk, nem azért, hogy megmondjunk: ajánlatot teszünk, javaslunk, kihívunk, hogy olvasóink éljenek a szövegünkkel.
Gyakran hangzanak el a kortárs közbeszédben a keresztyénséget, vallásosságot sirató szólamok, ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az egyházak az egyéni, társadalmi, politikai és gazdasági élet újabbnál újabb területeit vették ismét birtokba.
Hétfő van, 1938. október 10., Geo Bogzának hívnak, harminc éves vagyok, és életemben először látogattam el Mizilbe. Fantasztikusnak találom az életet és a világot, ami ugye érthetetlen.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség több mint 30 éve működik, és az egyik legismertebb magyar diákszervezet Erdélyben. De vajon a szervezet valóban a diákokat szolgálja, vagy más érdekek irányítják?
A kiállítás fókuszában pedig olyan késő kádár-korszakbeli alkotói és értelmiségi szerepvállalások állnak, amelyek az oktatás vagy a közművelődés területén valósultak meg, és amelyek a nevelés demokratizált, kritikai attitűdű – jellemzően a baloldali szellemi hagyományokban gyökerező – módszereit alkalmazták.
Az The Institute for Precarious Consciousness csoport kiáltványa szerint a szorongás vált az új uralkodó érzéssé, amelynek meghatározó elemeit kívánja körüljárni a szöveg; megoldási javaslatában a közösségépítés formáira tesz ajánlatot.
A háborúról való beszédre gyakran vetül rá a gyanú, hogy maga is a háború szolgálatában áll. Megkérdőjelezhetetlenül „kemény ténynek”, adottságnak, szükségszerűségnek tekintik, amely, ha már bekövetkezett, nem lehet kitérni előle.
Greta Gerwig Barbie (2023) című alkotása szórakoztatóan utal a populáris kultúra ikonikus produktumaira. A kritika azt vizsgálja, hogy a film többet nyújt-e a feminizmus élményénél.
