Körkép a SZEMinárium majálisáról

Textul tradus în limba română poate fi citit pe pagina a doua 

A 2024. május 9. és 12. között első ízben megszervezett majálisunkat a kolozsvári egyetemi viszonyok szűkösségéről való intenzív gondolkodás nyitotta meg, amelyek közé tagozódva második évét zárja a SZEMinárium egyetemfüggetlen szakkollégium. Másnap a cselekvés vált elképzelhetővé: franciaországi munkások küzdelmét követtük végig a filmvásznon, vendégül látva a harc egyik megszervezőjét. Hallgatósága szeminaristák, székely középiskolások, román tolmácsok és roma fiatalok – jelenlétükkel előlegezték meg a majális egyik nagy, közös gondolkodási témáját: etnikum, nyelv, rassz és osztály viszonyát.

A Clairoix-i munkások harcát bemutató La Saga des Conti, amelyet Roland Szpirko, a film egyik szereplője és Lehoczki Noémi, a Mérce újságírója hoztak el Kolozsvárra.

Mindez „Gyergyóditróban”, vagyis az oda kiszervezett romániai migrációs vitáról szóló panelbeszélgetésben sűrűsödött. A székelyföldi és sri lankai munkásoknak miért nem sikerülhetett az, ami a franciaországi társaiknak igen? És kik a „fehérek” a történetben – bőrszíntől függetlenül, akik azért fehérek, mert értelmezéseket és végső soron társadalmi tudatot gyártanak?

A majális állandó fordítási helyzeteit – nem csak nyelvek, hanem helyzetek, környezetek, szokások között – az új szem lapszámbemutatóján elhangzott pár kulcsszó is tükrözte: a valóság a baloldal számára soha nem adott, azt létre kell hozni, és miközben csináljuk, ébredünk rá, hogy a világhoz, annak dolgaihoz való közvetlen hozzáférés a legnagyobb illúzió. Hogy mi így, részben vagy egészben együtt tudtunk létezni pár napig kolozsvári terekben: a Tranzit Házban, a Planetáriumban, az Acasában, a Hójában és Vitéz Mihály szobra előtt, egyet jelentett a világról való gondolkodásunkkal, annak egyszersmind lenyomatát is képezve.

 

Kolozsvár-panel: Oana Mateescu, Adi Dohotaru, Tolnai Rege és Alex Boguş az Acasában.

Korábban ódzkodtam a szervezéstől, mert sokszor éreztem azt, hogy a forma előtérbe kerül a tartalommal szemben. Most azonban ez nem volt így. Annak ellenére, hogy sok munka volt a háttérben, amely nem feltétlenül mutatkozott meg közvetlenül az események alkalmával, éreztem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Sok értékes emberrel ismerkedhettem meg, volt lehetőségem valamelyest feltérképezni a kolozsvári baloldali mezőt (A.casă önszerveződő, antikapitalista és antiautoriter tér, Grai fordító- és tolmácskollektíva, Căși sociale ACUM!/Szociális Lakhatást MOST!, Societatea Organizată Sustenabil városi környezetet védő egyesület, egyetemi tanárok, diákok és aktivisták), az pedig óriási motivációs löketet adott, hogy különböző csoportosulások tudnak együttműködni, képesek és hajlandóak a kölcsönös segítségnyújtásra, és vannak megvalósítható közös álmok. Azt hiszem, sikerült elindítanunk valami olyat, amiből még sok remek kezdeményezés fakadhat. Köszönöm a közös munkát, de különösen a kölcsönös bizalmat és lelkesedést. Szuperek vagytok!  Tolnai Rege

Felsőoktatás-panel: Nagy Gellért, Kedves Kriszta, Ábrahám Andrea-Tekla és Kiss Anna részvételével.

Számomra ez volt az a rendezvény, ahol szakkollégiumunk két évi munkájának eredményét nyilvánosan is be tudtuk mutatni a kolozsvári közönség számára. Ezalatt az idő alatt számos belsős és nyilvános kritikai alapozó kört szerveztünk bel- és külföldi előadókkal, műhelyt tartottunk gyergyószentmiklósi középiskolásoknak az Iskola másként-hét keretén belül, részt vettünk a Székelyföldi Roma Szabadegyetemen, továbbá közös ismerkedő bulit szerveztünk olyan román szervezetekkel, akik hasonló kritikai elveket vallanak, mint mi. Ezek a szereplők mind megjelentek a majálisunkon; jó volt látni, ahogy a rengeteg láthatatlan háttérmunka végre láthatóvá és közösségivé válik.

A tér fogalma is átértelmeződött számomra a rendezvény ideje alatt: egyrészt azért, mert nagy távolságokról jöttek el előadók Székelyföldtől Franciaországig, sokuk számára mi teremtettük meg a szereplés lehetőségét Kolozsváron. Másrészt most éreztem azt először, hogy egy kicsit enyém is Kolozsvár. A négy nap alatt úgy sétáltunk (vagy rohantunk – annak függvényében, hogy a szervezés mit kívánt) a város utcáin, hogy közben az ment a fejemben hogy igen, mi is használhatjuk ezt a teret, amitől az máris nem volt annyira idegen, szűk illetve zsúfolt, hanem ismerős és otthonosabb.

 

Make some noise for Ditró! Luis Escobedo, Kiss Tamás és Toró Tibor paneljére reflektálva skandálunk az elégedetlenek menetén.

Összességében azt tudom mondani, hogy koraérettek vagyunk. Ahhoz képest, hogy két éves az önszerveződésünk, kinőttük magunkat szinte Kolozsvár-méretűre; láthattuk, hogy azok a társadalmi problémák, amelyekkel mi foglalkozunk, nem csak minket érintenek és nem csak minket érdekelnek. Sikerült közeli és távoli kapcsolatainkat idehozni, valamint újakat teremteni ezen a rendezvénysorozaton belül.  Condrea Ilyés Ágnes

Hezitáltam a kérés hallatán, hogy akarok, nem akarok, egyáltalán mi keresnivalóm lenne egy ilyen környezetben. Ami a beszélgetés témáját illeti: Roma emancipáció Erdélyben! Azt hiszem, azok a személyek, akik szintén meghívottjai voltak a történetnek, nagyon erős múlt- és sorstörténeteket hordoznak külön-külön, azért aztán úgy gondolom, a közös beszélgetésnek volt egy különleges energiája. Új helyzet, kényes téma, amit gyakrabban kellene előrántani, és a próblémát nevén nevezni. Személy szerint azt gondolom, hogy ma senkinek sem érdeke beszélni a cigánykérdésről, illetve azt nem értem, hogy miért csak civil szervezeteknek jut ez eszébe? 

Roma emancipáció-panel: A Tranzit Házban Borbély András, Gergely Zoltán, Isztojka Máté, Barabás Blanka és Ioni Renáta beszélget.

A szemesek által öszeállított programok nem csak hogy jók voltak, de színesek is egyben, érzelmek kavalkádjai uralkodnak el rajtam. Nagyon nagy hatással volt rám az önszerveződés, amit a Contisok című film levetítése alatt láttam! Tetszett az elégedetlenek menete, amelyen magam is részt vettem, aztan a Planetáriumban volt egy irodalomóra a szemesek részvételével ,izgalmas és nagyon tartalmas témákban mélyültek bele. Had köszönjem meg a szívélyes, melegszívű fogatattást a szemesek részéről, a diskurálásokat, a nyitottságot, a tartalmas beszélgetéseket! Remélem, a  jövőben együtt szervezzük, ha lesz!  Gergely Zoltán

Ez a zászló a 2013-mas Verespatak-tüntetések óta nem volt elővéve. Radikális változást (az ingatlanfejlesztőknek odadobott Vasutas-parkban is).

Sziasztok! Remélem, hogy a Acasában jó volt a vasárnap esti buli is. Nagyon jó volt a Mérce jelenléte, az is jó, hogy az UH itt volt Udvarhelyről, hogy Kiss Anna itt volt és moderált. Meg vagyok győződve, hogy tudunk sajtó vonalon építeni a kialakult bizalomra. A roma fiataloknak nagyon nagy dolog volt ez az egész és kimozdultak, úgy érzem, egy korábbi holtpontról. Ez nagyon fontos eredmény. Nagyon jó irány a román szervezetekkel való kapcsolatfelvétel. Ez is ki fog alakulni. Nagyon jó dolog, hogy Ti szervezetek valamit, tüntetést jelentettetek be, megjelent a SZEMinárium a nyilvános térben is. És nem utolsósorban nagyon jó, hogy haza tudott jönni a rendezvényre Erik is!!!!!  Szóval összességében én nagyon jó kedvvel ébredtem ma reggel 11 óra alvás után.  Kiss Tamás

Etnikumok közötti szolidaritást! Reclaim society!

 

Lényegében engem boldoggá tett, hogy a Majális meglett. Megkönnyebbülés és optimizmust éreztem utána. Számomra segítette az erősebb összetartás-érzést, kohéziót. Másrészt ismerkedés szempontjából is fontos volt nekem, bár túl sok és túl sokféle hátterű ember volt, ehhez képest meg kevés idő. Ez jó volt, de nehézkessé is tette az egészet. Párizstól Budapesten át Székelyföldig: ha foglalkozunk ilyenekkel a jövőben, akkor lehet érdemes kicsit külön is választani ezeket a csoportokat, hogy intenzívebb kapcsolat alakuljon ki, ugyanakkor felemelő is volt, hogy ez a kavalkád végülis együtt volt, szóval bizonytalan vagyok ebben, ambivalens, nem tudom, hogy a jó. Mondtátok, hogy a Majális áttörte az üvegplafont. Több ilyen kell, hogy ez megvalósuljon. Szóval azt hiszem, nekem lélektanilag volt fontos, és kevésbé izgatott az esetleges külsős emberek véleménye.  Dohor Tamás

 

Lapszámbemutató. Marin Dia, Székely Örs és János Tamás beszélgetnek a Planetáriumban, a Kolozsvári Rádió frekvenciáin meghallgatható bónuszsávval.

Tolmácsolás a beszélgetések nagy részének otthont adó Planetáriumban, illetve Margaret Thatcher, miközben épp adja vissza nekünk a társadalmat.

Habár sokkal kevesebb eseményen tudtam részt venni, mint szerettem volna, de ahol ott voltam, ott jól éreztem magam, és abból amit láttam én is úgy gondolom, hogy jól sikerült, jó hangulat volt és nem mellékesen sok ember részt vett. Én a majálist és a feminizmusról szóló nyilvános olvasókört egy kontinuumnak látom és ez alapján azt csak erősödött bennem a gondolat, hogy van Kolozsváron igény az emberekben az emancipatorikus megközelítésre és arra, hogy beszélgessenek, vitázzanak. Mindenképpen folytatnotok, folytatnunk kell ezeket a nyilvános eseményeket. Sok a kibeszéletlen téma, sok a tabu, amit le kell bontani.  Toró Tibor

A Hójából nézve: balra Kolozsvár (Monostor-lakónegyed), jobbra Szászfenes, háttérben a Bükk vonulata és a Gyalui-havasok.

Az erdők a filmvásznon legtöbbször a veszély és a sötétség, kígyózó ösvényeik pedig a tájékozódás képtelenségének érzetét keltik. Ki gondolta volna, hogy egy, a SZEMinárium majálisához közvetettebb módon kapcsolódó eseményben, a Hója-erdő beépítése ellen szervezett sétában találok a szemesekkel kapcsolatos első élményem metaforájára: ‘hívők zarándoklata’. Összehozott minket, felmutatta közös perifériára szorultságunkat, hogy a ‘veszély’ és a ‘sötétség’ álarcai mögött megtaláljuk egymásban az embert, irányítva minket egy összetettebb közös akarat felé.  Luis Escobedo

 

A fényképek  Bocz Henrietta, Condrea-Ilyés Ágnes, Juhász-Boylan Kincső és Kozma Kincső munkái.
A fölvezető szöveget Székely Örs írta.
Print Friendly, PDF & Email
Megosztás
Avatar photo
a szem
Cikkek: 73