Az első ízben megrendezésre kerülő szemes majálisunk programja // The programme of our first-ever mayday festival.
Az egyéni test határai egyre hangsúlyosabban vannak jelen a politikai közbeszédben, és úgy tűnik, az azzal szembeni erőszakot letiltjuk, illetve fokozott mértékben kérjük számon.
Babos Anna és Petri-Lukács Simon esszéi Radu Jude „Ne várj túl sokat a világvégétől” (Nu aștepta prea mult de la sfârșitul lumii, 2023) című filmjéről.
Itt nálunk senki nem hal bele abba, ahogyan élnie kell? Nálunk tiszta az udvar és rendes a ház? [...]
Most már tényleg, de tényleg csak egy kicsivel hatásosabb, militánsabb etnikai politizálásra van nekünk szükségünk?
"[a] kapitalizmus egy olyan sajátos történeti-társadalmi, kulturális képződményt hoz létre – nem csupán az ember-ember, ember-természet, hanem ugyanígy az ember-állat kapcsolódási lehetőségeit illetően is – , amely nem fejthető fel pusztán a modernitás vagy a nyugati kultúrának nevezett képződmények elméleti keretrendszerében."
Igyekeznünk kell minél többet megtudni arról, miféle valóságok részei és megvalósítói az itt élők, és miféle vitákat folytatnak a valóságról.
Milyen viszonyt alakít ki a regény mint esztétikai produktum a szülők vallási mozgalmával, és mi e mozgalom álláspontja a mindenkori politikai hatalom, illetve a társadalmi emancipáció kapcsán?
A fasizmus mára az emberi gonoszság szinomájává vált, bármit és így semmit sem jelent.
„[A]míg a tanár nyíltan áll ki a diákok elé, a beszélő a hallgatók elé, a mester a tanítványok elé, a pap a gyülekezet tagjai elé, addig a közvetített tudat magától értetődő és láthatatlan marad.”
A 48-as tér egy természetszerű zöld placc, ha elfogadjuk, hogy a természet egy átverés, amihez mindenki asszisztál, mert olyan régóta tart.