A háborúról való beszédre gyakran vetül rá a gyanú, hogy maga is a háború szolgálatában áll. Megkérdőjelezhetetlenül „kemény ténynek”, adottságnak, szükségszerűségnek tekintik, amely, ha már bekövetkezett, nem lehet kitérni előle.
Greta Gerwig Barbie (2023) című alkotása szórakoztatóan utal a populáris kultúra ikonikus produktumaira. A kritika azt vizsgálja, hogy a film többet nyújt-e a feminizmus élményénél.
Az egyik asztalnál várnak, de én maradok még egy kicsit, hátha sikerül a bejárat előtt elvegyülnöm.
Az erdélyi magyar humánértelmiség tagjai gyakran panaszkodnak arra, hogy a politikai elit nem veszi figyelembe szakmai javaslataikat. A társadalom felől ugyanakkor gyakran fogalmazódik meg az értelmiséggel szemben a kritika, hogy eltávolodott a tulajdonképpeni társadalmi problémáktól, közösségi szükségletektől.
Brecht rövid jegyzete egy különösen éles szemű cenzorral folytatott vitájukról számol be, amely az Üres has (Slatan Dudow, 1932) című filmjük kapcsán bontakozott ki.
„Hogyan viszonyuljon a filmhez a baloldal? Mi volt, mi ma, és mi lehet a film politikai relevanciája?” – Felkért szerzőink, Árva Márton és Benke Attila ezekre a kérdésekre keresik a választ a Filmszem rovat első cikksorozatában.
Badiou a 2020-as évek tömegpolitikájának kritikájával arra tesz javaslatot, hogy a magántulajdon elvetését újra a zászlójukra kell tűzniük a tömegeknek.
„A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916–1936)” című kiállítás a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában (7621 Pécs, Papnövelde utca 5.) október 29-ig látogatható.
Reisz Gábor harmadik játékfilmje számtalan szempontból elismerést érdemel: a különböző perspektívák összehangolása bravúros, a filmnyelvi megoldások ötletesek, humora eredeti, karakterábrázolása árnyalt. A fő kérdés, hogy politikai filmként mennyire állja meg a helyét; hogyan láttatja a társadalmi viszonyokat, mit javasol, mire ad tulajdonképpen magyarázatot.
Gaál Gábor az erdélyi magyar kultúra történetének jelentős alakja, szerkesztői, szervezői, művészet- és ideológiakritikai, elméleti és pedagógiai tevékenységének feldolgozása nélkülözhetetlen a korszak kulturális folyamatainak megértéséhez. A recepció ennek ellenére elhanyagolta ezt az örökséget, főként 1989 után. A tanulmány Gaál kritikai munkásságának legfontosabb előfeltevéseit és teoretikus kontextusát mutatja be az életmű két világháború közti periódusára, továbbá döntően az irodalomkritikai anyagra támaszkodva.