
David Graeber esszéje a szuperhősképregények és Christopher Nolan Batman-trilógiájának baloldali kritikáját fogalmazza meg.

Kapálni nagyon jó. Kapálni nagyon nehéz.

Az omladozó beton, az oszladozó műfű, a szélráncigálta tuják, az egyre csak halmozódó sörösüvegek éber megfigyelői az eseményeknek.

„Aki ellenáll, elkezd gondolkodni, megnyitja és formálhatja a világot. Ott, ahol valóság volt, lehetőség nyílik. Ez mindig veszélyes.” – Tillmann Ármin interjúja Losoncz Alpárral.

Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.

A magányosság nem pusztán egy érzelmi probléma, amire az egyéni önsegítő kézikönyvek jelentik a megoldást. Kollektív probléma, mert olyan kollektív rendszerek és közösségi dinamikák befolyásolják, amelyek a kapitalizmus lényegének megnyilvánulásai.

Itt és most nem a népszerűségben vagyunk érdekeltek.
Új izmaink nőnek.

Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.

Mi lenne, ha a szubjektív társadalmi állapotot úgy fognánk fel, amelyben a kapcsolataink belső formájának kell meghatároznia a társadalmi viszonyokat?

Mi elméletírók nem azért írunk, hogy vezessünk, nem azért, hogy megmondjunk: ajánlatot teszünk, javaslunk, kihívunk, hogy olvasóink éljenek a szövegünkkel.