Jason Stanley könyve a kortárs szélsőjobboldali populista rendszerek és mozgalmak megértésében segít, fókuszában elsősorban a fasisztoid retorika működése áll. A fasizmussal szembeni fellépés lehetőségeit is tárgyalja, ennek egyik legfontosabb terepét a kisközösségekben látja, amik képesek lehetnek a valódi társadalmi szolidaritás megteremtésére.
A normák közt ez az elképzelés az első: minden társadalmat elsősorban úgy kell felépíteni, hogy a munka ne lefelé húzza azokat, akik végrehajtják.
Milyen hasonlóságok vannak a jól látható különbségek ellenére a kapitalizmus két országbeli fejlődésében? Meghaladhatóvá teszik-e ezek ’89-nek, mint korszakhatárnak a jelentőségét a régió életében?
A kapitalista világrendszer inherens ciklikus válságainak egyik legszámottevőbb társadalmi, gazdasági, politikai kivetülése mindaz, amit a Covid-19 okozta világjárvány maga után vont. Milyen munkásmozgalmi válaszok születtek Nyugat-Európában erre a válságra, és milyen tanulsággal szolgálnak nekünk az önszerveződés tekintetében? Recenzió.
Egyre gyakrabban hangzik el a vád: a fiatalok nem szeretnek vagy nem akarnak dolgozni. A munka válságának a korát éljük, miközben maga a munkáról alkotott felfogásunk is átalakulóban. A mai alkalommal a munka kérdéséről fogunk beszélgetni.
Hito Steyerl (1966–) német videoművész és filmrendező itt közölt esszéjét 2009-ben publikálta az e-flux online folyóiratban. A szöveg elsősorban születési idejének mediális körülményeit igyekszik megragadni, feltárva a vizsgált állapot gazdasági meghatározottságait és vizuális következményeit.
Borbély András tanulmánya Simon Magda riportpoétikáját vizsgálja: folyamatábrázolás az elszigetelt pillanatképek helyett.
Kováts Eszter Genderőrületek Németországban és Magyarországon című könyve olyan hangot erősít fel, amely szerint a nemiséggel és a nemek viszonyával kapcsolatos kérdésekben különösképpen érdemes lenne kilépni a kultúrharcos keretből.
Az elmélet forradalma: Földes György esszéje összegyűjti, hogy a különböző baloldali eszmei irányok milyen háttérrel tartanak most ott, ahol, és milyen lehetőségeket kínálnak a jövő politikájának átformálására, végül pedig megfogalmaz pár javaslatot is, hogy mely irányban kell/lehet továbblépnünk.
Az etnicista politizálás helyett egy nyelvi-kulturális közösség osztálypolitikára alapozott felépítésére van szükség.
