Nincs corpus delicti
Az omladozó beton, az oszladozó műfű, a szélráncigálta tuják, az egyre csak halmozódó sörösüvegek éber megfigyelői az eseményeknek.
„Nem az az eszményem, hogy az elméleti reflexió lehajoljon a magasból. Ennél kockázatosabbnak vélem a gondolkodást”
„Aki ellenáll, elkezd gondolkodni, megnyitja és formálhatja a világot. Ott, ahol valóság volt, lehetőség nyílik. Ez mindig veszélyes.” – Tillmann Ármin interjúja Losoncz Alpárral.
A varázstalanított világ ellenpólusa
Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.
A kapitalizmus tesz magányossá
A magányosság nem pusztán egy érzelmi probléma, amire az egyéni önsegítő kézikönyvek jelentik a megoldást. Kollektív probléma, mert olyan kollektív rendszerek és közösségi dinamikák befolyásolják, amelyek a kapitalizmus lényegének megnyilvánulásai.
Új izom
Itt és most nem a népszerűségben vagyunk érdekeltek.
Új izmaink nőnek.
Amikor „a legjobb hely a világon az itt, és a legjobb idő a most” volt
Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.
Újévi jegyzet a szubjektív hatalomról és a laposságról
Mi lenne, ha a szubjektív társadalmi állapotot úgy fognánk fel, amelyben a kapcsolataink belső formájának kell meghatároznia a társadalmi viszonyokat?
Élni az ajánlattal
Mi elméletírók nem azért írunk, hogy vezessünk, nem azért, hogy megmondjunk: ajánlatot teszünk, javaslunk, kihívunk, hogy olvasóink éljenek a szövegünkkel.
Keresztyénség és emancipáció
Gyakran hangzanak el a kortárs közbeszédben a keresztyénséget, vallásosságot sirató szólamok, ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az egyházak az egyéni, társadalmi, politikai és gazdasági élet újabbnál újabb területeit vették ismét birtokba.
Százhetvenöt perc Mizilben
Hétfő van, 1938. október 10., Geo Bogzának hívnak, harminc éves vagyok, és életemben először látogattam el Mizilbe. Fantasztikusnak találom az életet és a világot, ami ugye érthetetlen.
