Az erdélyi magyaroknak van igényük a politikai önszerveződésre. Különböző pártok és szervezetek próbálnak hatni a politikai képzeletünkre, és sok a vita van arról, hogy hol is a helyünk Románia társadalmában.
A szociográfusokat nem egyszerűen a válság tudata kapcsolja össze, hanem a mozgalmi tudat, amely a válságra a transzformatív cselekvésre való ösztönzéssel válaszol. A szociográfiai diskurzus amennyire válságirodalom, annyira mozgalmi irodalom is.
Egyes városokon tornádószerűen vonulnak át az újabb és újabb beruházások - más, ezekhez közeli településeken vagy a városok perifériáin évtizedek óta nem változik semmi, s az ott élők megélhetési, lakhatási, egészségügyi, oktatási problémái súlyosbodnak, sőt új mélyszegény telepek létesülnek.
Borbély András riportjában a nyaralás nem a pihenés ideje. A kapitalizmus turisztikai célponttá, az élményfogyasztás helyévé avanzsálja a tengert. Hogyan lehet ilyen keretek között elérni a várva várt megtisztulást? Hogyan lehet nem élményfogyasztó barbárként jelen lenni ebben a térben?
Egyre gyakrabban hangzik el a vád: a fiatalok nem szeretnek vagy nem akarnak dolgozni. A munka válságának a korát éljük, miközben maga a munkáról alkotott felfogásunk is átalakulóban. A mai alkalommal a munka kérdéséről fogunk beszélgetni.
Mi marad meg, ha kiiktatjuk a marxizmusból a materialista társadalom- és történetfilozófiát, vagyis azt a tézist, hogy a történelem értelmét a gazdasági-technikai alap változása hordozza? Castoriadis szerint nem túl sok, de az lényeges.