„Hogyan viszonyuljon a filmhez a baloldal? Mi volt, mi ma, és mi lehet a film politikai relevanciája?” – Felkért szerzőink, Árva Márton és Benke Attila ezekre a kérdésekre keresik a választ a Filmszem rovat első cikksorozatában.
Badiou a 2020-as évek tömegpolitikájának kritikájával arra tesz javaslatot, hogy a magántulajdon elvetését újra a zászlójukra kell tűzniük a tömegeknek.
„A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916–1936)” című kiállítás a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában (7621 Pécs, Papnövelde utca 5.) október 29-ig látogatható.
Reisz Gábor harmadik játékfilmje számtalan szempontból elismerést érdemel: a különböző perspektívák összehangolása bravúros, a filmnyelvi megoldások ötletesek, humora eredeti, karakterábrázolása árnyalt. A fő kérdés, hogy politikai filmként mennyire állja meg a helyét; hogyan láttatja a társadalmi viszonyokat, mit javasol, mire ad tulajdonképpen magyarázatot.
Gaál Gábor az erdélyi magyar kultúra történetének jelentős alakja, szerkesztői, szervezői, művészet- és ideológiakritikai, elméleti és pedagógiai tevékenységének feldolgozása nélkülözhetetlen a korszak kulturális folyamatainak megértéséhez. A recepció ennek ellenére elhanyagolta ezt az örökséget, főként 1989 után. A tanulmány Gaál kritikai munkásságának legfontosabb előfeltevéseit és teoretikus kontextusát mutatja be az életmű két világháború közti periódusára, továbbá döntően az irodalomkritikai anyagra támaszkodva.
Holczer Dávid Omlásveszély és Kéretlen című versei a városi élet különféle aspektusait mutatják: tűnődések egy építési terület vagy vonatút tapasztalásai felett.
Viszlát szeptemberben – addig is: világ proletárjai, pihenjétek ki magatokat!
„[A] kisebbség kisebbsége vállalni igyekezett ama nagy ellentmondást, amely szerint a kisebbség áldozatának értelme, hogy közvetíti az egyetemest. Más szóval: hogy a kisebbség radikális kisebbsége fölszabadíthatja a »többséget« (beleértve a kisebbséget is).”
A demokratikus konföderalizmus a kapitalista modernitás politikai szörnyszülöttjeire adott közel-keleti válasz - egy demokratikus társadalom önszerveződő víziójának és gyakorlatának formájában.
A „trendérzékenység”, designkiállításokon meg az Instán még csak-csak elviselhető, de a kísérletezés hiánya és az évszázados jó gyakorlatok át nem mentése már nem.
