Szociális lakások – megoldás a lakhatási válságra
Versiunea în limba română e pe pagina a doua.
English version is on the third page.
A Blocul pentru Locuire (A Lakhatásért Blokk romániai aktivista csoportok szövetsége, azaz a Căși sociale ACUM / Social housing NOW, Frontul Comun pentru Dreptul la Locuire, Dreptul la Oraș, E-Romnja, RomaJust – Asociația Juriștilor Romi, Asociația Chiriașilor Cluj), és a European Action Coalition For The Right To Housing And The City görögországi, franciaországi, írországi, portugáliai, szerbiai és magyarországi csoportjai meghívnak benneteket a 2019. március 29-30. között Kolozsvárra szervezett nyilvános eseménysorozatára, hogy közösen, jelenlétünkkel is kifejezzük, hogy a szociális lakások építésében látjuk a lakhatási válságra a megoldást.
Miért?
Mivel a lakásokhoz való hozzáférés ma szinte teljes mértékben csak a lakáspiacon keresztül történik, a lakások nagy többségét a beruházók alapvetően eladás-bérlés céljából építik. A lakások tőkefelhalmozásra alkalmas árujellege pedig teljesen háttérbe szorította azok eredeti, szociális funkcióját.
Egy igazságos és antirasszista lakáspolitikáért kampányolunk, amely nem szolgálja többé ki a lakásokat profitforrásként kezelő ingatlanközvetítők és a bankszektorban működő nagyvállalatok érdekeit, hanem az emberek és a környezet igényeinek akar eleget tenni.
Kifejezzük szolidaritásunkat a #Mietenwahnsinn koalíció berlini és más németországi városokban zajló tiltakozásaival is, valamint azokkal a tüntetésekkel, amelyek Európa-szerte 2019. március 27 – április 6 között zajlanak ugyancsak a nem profitorientált lakhatásért, az őrületesen magas bérek és a kilakoltatások ellen. Velük együtt azért harcolunk, hogy a lakhatást emeljük ki a kizsákmányolás logikájából!
Miért éppen Kolozsváron?
A kolozsvári lakásállomány csupán 1,3%-a állami vagy önkormányzati. Évente nagyjából 400 kérelmet adnak le az igénylők szociális bérlakásért, de a polgármesteri hivatal csak azokat osztja ki, amelyeket korábban kilakoltatással szabadított fel.
A helyi önkormányzat úgy döntött, hogy Kolozsvár lakosait két kategóriába rangsorolja: azokéba, akik kiérdemelték (pl. felsőoktatásban van/volt részük) a támogatott lakhatást, illetve a lealacsonyított személyekébe; és ezzel egymás ellen fordította őket a szociális lakásokért folyó „természetes kiválasztódással” történő eljárásban.
Kolozsvár mára azzal büszkélkedhet, hogy Románia legdrágább városává vált a lakásárak és az albérletek tekintetében. 2014-hez viszonyítva 2018-ban a a lakásárak kétszeresére nőttek (1500 euró/négyzetméter), miközben az ingatlankereskedelem összértéke is megduplázódott (majdnem 600 millió euróra rúg) – ugyanúgy a bankkölcsönből finanszírozott lakásvétel összértéke (ami elérte a 31%-ot).
Több kolozsvári negyedet és/vagy városrészt ellepetek az építkezési telepek, daruk, bontások, és az új, drága, magas épületek. A régi házak eltűnnek és velük együtt a régi, alacsony jövedelemmel rendelkező lakók is, akik kiköltöznek a városból vagy annak perifériáira szorulnak. A közepes jövedelemmel rendelkezőket pedig ez a modell arra kényszeríti-készteti, hogy egy életre szóló banki kölcsönt vegyenek fel, hogy lakáshoz jussanak.
A kolozsvári albérletek ára is elszabadult. Az utóbbi években a lakástulajdonosok és az ingatlanügynökségek a város lakosságának növekedéséhez idomulva úgy spekuláltak, hogy a jövedelmüket rövid távon maximalizálhassák és ennek a következménye az lett, hogy térdre kényszerítették a bérlőket.
Kolozsváron körülbelül 80.000 diák tanul és ebből mindössze 14.000-nek van hozzáférése bentlakáshoz. A bentlakási helyek hiánya pedig a arra kényszeríti a diákokat, hogy kvártélyba költözzenek, magántulajdonban lévő albérletekhez forduljanak. Évről évre egyre többen kénytelenek a tanulmányaik mellett bérmunkát vállalni, hogy Kolozsváron maradhassanak.
Az önkormányzat fejlődéspolitikájának köszönhetően a magánvállalatok és a nagy tulajdonosok érdekeit helyezte, sőt, teljesen kiszolgálja azokat. Az alacsony jövedelemmel rendelkező dolgozóktól, a romáktól, a bizonytalan és inadekvát körülmények között élőktől viszont megtagadják azon elvek és jogok betartását, amelyeket ők maguk fogalmaztak meg; ilyen a legalitás, az emberi méltóság, és az életminőség.
Szükségünk van tehát szociális (önkormányzati és/vagy állami) lakásokra, mert azok biztosíthatják mindenki számára a lakhatáshoz való jogát!
Mit csinálunk?
Március 29.
16.00-17.30
“Szolidaritás Berlinnel – közlakások európai manifesztuma” – tiltakozó akció a Cuza Vodă utcai CEC kirendeltség előtt
18.00-20.00 (Tranzit Ház, nagyterem)
„Public Housing in Europe” – beszélgetés (angol nyelven), a European Action Coalition for the Right to Housing and to the City találkozója
Március 30.
17.00-19.00 (Tranzit Ház, stúdio terem)
A „Blocul Pentru Locuire: Criza locuirii din România” fóruma
– A kilakoltatásokkal kapcsolatos kutatások eredményeinek bemutatása
– A BPL állásfoglalása az informális lakhatást célzó törvénytervezettel szemben
– Felhívás az Európai Parlamenti választások jelöltjeihez
– A Cărămida #6. és #7. számának bemutatója
