A Brassói Lapok a regionális magyar sajtó szerepét töltötte be a Barcaságban. Itt jelentek meg Simon Magda társadalmi feszültségeket feltérképező írásai is.
„Változunk, Uram – (itt rendre, sorra
Fölsorolva minden változás –”
A kriszisz kiigazításokat követel: ezek kieresztik 'az embert' jogi létezőként felfogott lényegéből, amely őt ítéletek tárgyaként és alanyaként definiálja. Az igazságosságra – akár a Messiásra – nem lehet várni.
„elbújni/ a fúgában kontrapunkt lenni/ működési zavar/ csábítás/ az anyag sűrűsödése-lázadása”
„Atyám, ugye tudja, hogy nem csak a test ölhető?/
És emlékszik-e még a bóbiskolás imájára?”
„guillotine-nal lenyisszantjuk óegyetlenszentisvánkirályunk bikanyakát hu-u-úss”
Ilonka néni alakja azért is sugároz erőt és cselekvőképességet, mert a saját történetét maga mondhatja el, nem ragasztanak rá külső címkéket, előítéleteket; nincsenek korrekciók, nyelvi értelemben vett preskriptív gesztusok.
„Paul Antschel sosem jutott el Párizsba. Valójában Bukarest Ferentari negyedében tanult cipészetet. Sikerei csúcsán Kétvízközben saját üzletet nyitott.”
A másik országban, ahol gondolatban élek, nem mozdulnak ki az emberek, csak álmukban találkoznak azokkal, akiket szeretnek, és ők diktálják az álom szereplőinek viselkedését.
A döntő újdonság, amire Fisher fókuszál, nem maga a kapitalizmus mindenirányú terjeszkedése, hanem a pszichikai, ideológiai, kulturális dimenziók irányába történő kimélyülése, a psziché bekerítése/berobbantása, ami másrészt az alternatívák elgondolhatóságához szükséges egyéni és közös teremtő- és képzelőerőt számolja fel, kapcsolja ki.