KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK
Borbély András riportjában a nyaralás nem a pihenés ideje. A kapitalizmus turisztikai célponttá, az élményfogyasztás helyévé avanzsálja a tengert. Hogyan lehet ilyen keretek között elérni a várva várt megtisztulást? Hogyan lehet nem élményfogyasztó barbárként jelen lenni ebben a térben?
Borbély András tanulmánya Simon Magda riportpoétikáját vizsgálja: folyamatábrázolás az elszigetelt pillanatképek helyett.
Minden egyetemista flaneur, csak nem tud róla.
A Brassói Lapok a regionális magyar sajtó szerepét töltötte be a Barcaságban. Itt jelentek meg Simon Magda társadalmi feszültségeket feltérképező írásai is.
„Változunk, Uram – (itt rendre, sorra
Fölsorolva minden változás –”
A kriszisz kiigazításokat követel: ezek kieresztik 'az embert' jogi létezőként felfogott lényegéből, amely őt ítéletek tárgyaként és alanyaként definiálja. Az igazságosságra – akár a Messiásra – nem lehet várni.
„elbújni/ a fúgában kontrapunkt lenni/ működési zavar/ csábítás/ az anyag sűrűsödése-lázadása”
„Atyám, ugye tudja, hogy nem csak a test ölhető?/
És emlékszik-e még a bóbiskolás imájára?”
„guillotine-nal lenyisszantjuk óegyetlenszentisvánkirályunk bikanyakát hu-u-úss”
Ilonka néni alakja azért is sugároz erőt és cselekvőképességet, mert a saját történetét maga mondhatja el, nem ragasztanak rá külső címkéket, előítéleteket; nincsenek korrekciók, nyelvi értelemben vett preskriptív gesztusok.
