
A haj „diskurzusa”
Pier Paolo Pasolini esszéje a '60-as évek fiatal generációjának egyik tiltakozási szimbólumát, a hosszú hajat mint szemiológiai jelet elemzi.
SZELLEMI ELMÉLYÜLÉSRE KÉSZTETŐ SZÖVEGEK

Pier Paolo Pasolini esszéje a '60-as évek fiatal generációjának egyik tiltakozási szimbólumát, a hosszú hajat mint szemiológiai jelet elemzi.

Képzelhető-e vonzóbb és bátrabb pedagógusmozgalom, mint dacosan gyakorolni a bizalom, az őszinteség és az elfogadás – egyszóval: a szeretet – pedagógiáját olyan körülmények között, amikor a szabályozók szinte minden vonatkozásban ellene hatnak ennek?

Az alábbi interjút a francia Vacarme nevű folyóirat készítette Giorgio Agambennel 1999-ben. A szöveg magyar fordítása Jason Smith 2004-es angol átirata nyomán készült.

Ha az alkalmazottak úgy térnek vissza a vakációból, hogy nem szerezték meg a kötelező bőrárnyalatot, akkor biztosak lehetnek benne, hogy kollégáik csípősen kérdőre vonják őket: „De hát Ön nem szabadságon volt?”.

Leland De la Durantaye interjúja Giorgio Agambennel

Az eszme nélkül az, ami egykor felszabadító volt ma csak szektárius identitáspolitika, piacosítható szórakozás, semmire nem kötelező szóvirág.

Weiss János szövegét a Pécsi Tudományegyetem hallgatói számára írta az egyetem modellváltásának idején, amelyben az egyetemi autonómia fogalmát történeti perspektívából járja körbe.

Aleksandr Shutenkov’s essay explores the cultural meanings and implications of human-machine interaction, taking the musical genre of vaporwave as its starting point. He argues that modern man is stuck on the threshold of a radical existential change, supported by a number of nostalgic aesthetic trends, maintaining the status quo of digital capitalism. The totalisation of the hauntological paradigm is explored, among other things, through the notions of the technological unconscious and liminal spaces.

Aleksandr Shutenkov esszéje a vaporwave zenei műfajából kiindulva vizsgálja az ember-gép interakció kulturális jelentéseit és következményeit. Okfejtésében amellett érvel, hogy a modern ember megrekedt egy radikális egzisztenciális változás küszöbén, amelyet számos nosztalgikus esztétikai irányzat támogat, fenntartva a digitális kapitalizmus status quóját. A hantológiai paradigma totalitássá válását többek között a technológiai tudattalan és a liminális terek fogalmain keresztül vizsgálja.

A barátság a közelség kérdése, és nem egy meghatározott terepen zajlik, mint ahogy nem is közös hiten alapszik. Ehelyett a létezés legapróbb, legmegfoghatatlanabb érzékelését osztja meg.