A neoliberális kapitalizmus nemcsak igazságtalan vagy igazság-ellenes, hanem igazság nélküli társadalmakat hozott létre. Mi azonban arra kérünk titeket, hogy keressétek az igazságot!
Mark Fisher utolsó munkájának félbemaradt bevezetőjét János Tamás fordításában közöljük.
Az Öt tanács a hazához tartalmaz egy Előszót, mely a Távoli fények címet viseli. Az esszé esetleg úgy is olvasható, mint egyéni előszó ehhez az Előszóhoz, mert ezek a fények talán még távolabbiak.
Adorno az elszellemtelendés uralkodó tendenciáját kívánja feltárni, amelyet a tudomány modern pozíciója lehetetlenít el, s amellyel saját magát is korlátozza végül. Rövid esszéje azt járja körül, hogy mi a Bildung szerepe ebben a kilátástalan helyzetben.
Ha a pedagógiai cél és tartalom kérdését elhanyagoljuk, annak az eredménye egy olyan pedagógiai táj, amelynek nincs iránya, csak kiterjedése.
Nem várhatunk örökké az uralommentes oktatás aranykorára, mert a gyerekek a mindennapokban számolják a történelmi időt.
Az írás részlet a szerző „Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk?” című új könyvéből, mely ez év novemberében jelenik meg a Napvilág Kiadó gondozásában.
Az Anti-Ödipusz megjelenését követően készült interjújában a szerzőpáros kapitalizmus, vágy és elmebaj összefüggéseiről beszél.
Az ideológiától való rettegés egyben attól való rettegés, hogy nehogy egyszer csak tényleg és végre valahára úgy istenigazából belekeveredjetek az irodalomba, a pedagógiába, a történelembe és a társadalomba.
Slavoj Žižek szövegében arra mutat rá, hogy a progresszív társadalmi mozgalmak a bűntudat és saját logikájukba zárkózás következtében ugyanabba a csapdába esnek, amellyel szemben eredendően fellépni kívánnak.