Fehér Renátó versei

Adriaport A tengert akarta látni legalább. Árapályt érezni lábszára pihéin. Nézni a horizonton sercegő naplementét, és nyári hajnalokat a mohakárpitú stégről, sose látott kikötőben, túl a paneltapéták örökkévalóságán. Unta az uszodát, az erdőt, az űrversenyt: viselje a nevét világítótorony, ne…













