egyik közös történetünk* Mészöly prózája egészében véve is az antropocentrikus világnézet kitágítása. Nádas Péter írta róla: „Nem gondolta, hogy csak az embernek és az állatoknak lenne lelke és lélegzete.” Lelke, lélegzete, ritmusa, élete, valósága – pontatlan szavak a realitásra, amely…
Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki az emberből a beléje mártott fájdalom; minden, emberbe merített fájdalom…
A szoláris szamár komikus-kétségbeesett bőgése jelezné egy szégyentelen forradalom kezdetét az épp hatalmon lévő idealizmussal szemben.
A Reduta étterem gipszstukkóival, régi korokat idéző berendezésével megmaradt a múlt emlékének. A hangulata azonban ugyanolyan személytelen, mint a vasbeton, fémüveg irodaházaké.
Asylum meum aeternitas (Az örökkévalóság az én nyugalmam) Egy harminc esztendeje meghalt és aztán hirtelen visszatért irodalmár elég könnyen kiismerné magát a mai irodalmi életben. Sok új kiadót, sok új szerzőt, sok új folyóiratot találna a felújított Írók boltja polcain…
Az alább következő három vers a 2016-ban megjelent All dies hier, Majestät, ist deins – Lyrik im Anthropozän [Ez itt mind, Felség, a tied – Líra az antropocén korban] c. antológiából származik. Az All dies hier… a német nyelvű líra legfrissebb válogatása, amelyből…
Slavoj Žižek, szlovén származású filozófus és kultúrakutató „Avatar: Return of the natives” című szövegét András Csaba fordításában olvashatjuk.
A sötét ökológia legfőbb jellemzője az, hogy „helyben marad”, még ha ez a hely groteszkül deformálódott, sőt egyenesen lakhatatlan is.
Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét olvasva egyfajta „jártam már itt”-érzésem támadt, ami nem arra vonatkozik, hogy egy valós tapasztalatot ébresztett volna fel bennem. Inkább a magyar szociografikus irodalmi hagyományt idézi fel, amelynek kiemelkedő darabjai a szöveg recepciójában[1] is…
Az „állat”, amely szembekerül az „emberrel” vagy még inkább az „emberivel”, fikció; a dúvad, a mocskos ragadozó, amely pusztán ösztöneit követve éli életét, a túlszexualizált, irracionális lény nem létezik sehol a természetben. Csupán az emberiség kultúráin belül létezik, és mindannak a kivetüléseként jelenik meg, amit az ember önmagában utál. Valójában a nonhumán világot ugyanúgy és ugyanazzal az indokkal dehumanizáljuk, ahogyan az ember a saját fajtáját elnyomja.
