Láng Orsolya versei
Ideiglenes tartózkodás
Elég egyetlen rossz mozdulattal együtt
kiégetni ahhoz, hogy megrepedjen.
A halott apa porcelánból volt,
és a téli ugrás emléke tapadt hozzá.
Azonos nedvességtartalmú anyagok.
A jégkásás vízben megfagyott lábad
lassan kiengedett, és elsírtad magad,
amikor a hátadhoz értem.
Ölembe vettem a fejed, hogy távolabb kerülj,
de te onnan is
a bennem rejlő enyészpontokra figyelmeztettél.
A kőlépcsőn ülve könnyebb volt a hallgatás,
bár a nyirkos ház mélyéhez viszonyult ez is.
A heget is csak kitapogattam.
Menekülő után nem lehet integetni,
tenyered mégis úgy villogott, mint egy viharjelző,
amikor a földnyelvet magam mögött hagytam.
Arra vártam, hogy megbüntessenek,
mert nem voltam már kedvezményre jogosult,
csak ideiglenesen tartózkodó.
Túlcsordul
Fölösleges volt az előre megtett út.
Reggelre kihűltem,
mint a pocsolyák.
Felnéztem az égre,
ott is csak a kiömlött tej,
egy légy kúszott
egyenletes fehér csíkot húzva maga után.
Felhőváros
A kilátást eltorlaszolja egy higanygolyó,
a hideg térhálót von a párolgó fémre.
Odalent egy fekete ezüstcipőben énekel,
rövidebb lábát a járdaszegéllyel egyenlíti ki.
Az egyforma cellákon vasárnapok parkolnak,
ragyogó szélvédőjüket nem érheti szó.
A hotel felől kikanyarodik egy guruló bőrönd,
maga előtt tolja a nemezkalapos férfit,
aki nedvességmérő műszerekkel foglalkozik.
Lehet, hogy a gömbtartály szegte kedvét,
amelyben az emlékeket lebegtetik,
és a szivárgás az időjárás szeszélyeitől függ.
A szálloda éttermében ma esőleves lesz,
de a kijelentkezők szájpadlására már
nem tapadnak ázott sárkrutonok.
A szerzőnek a szemen korábban megjelent verse itt olvasható. Továbbá a finn Lumooja folyóirat szövegeiből közölt fordítássorozatunkat Láng Orsolya rajzaival illusztráltuk.
