Szórvány-óda
Nem csillagok, kutyák félálma
leng a cseréptetők alatt,
előjel, nyom nem tűnik elő,
a hó csillagöntvénybe fagy.
Nem csillag, eb, veszett és árva,
vacog reggeltől estelig,
almot ennen csontjába vájna,
beléből tó keletkezik.
S borzadály-városka közepén
romvár oktat, kő prédikál,
juhnyájnyi erdők botladoznak,
köd gyóntatja a hókristályt.
Boldog az, kinek tanítója
talajvíz, szél és cementpor,
kimossa szennyét a városnak
a végét járó negyedkor.
Így, múltjába bújtan aluszik
kivert kutyáknak szórt hada,
szivarcsikk-szemük míg parázslik,
csendül koponya-éjszaka.
Kákató holtágán szél motoz,
szálerdőn csöpp varangy riad –
csontváznép, kutyaütőidnek
ily szavakat tanít fiad.
Szemhéjad alatt is csillan, lásd,
rőt gyík, a nemzetárulás,
savanyú szagú szolga lész,
szép szádban szétmáll a ragozás.
Boldog az, kinek tanítója
etnohorror, nemzethalál,
nyelvében lelve meg határát,
magát veszti – s hazatalál.
A strici, a díler, az uzsorás
Gyergyói, csíki, udvarhelyi macák,
diákok, jó csajok, anyukák, menyecskék,
kiknek maszekfodrász tupírozza haját,
figyeljetek, nektek adom most a leckét:
sokféle csellel állítnak kelepcét
abuzív srácok, férjek és apukák,
de emellett vigyáz – káposztákra kecskék –
rátok a strici, a díler, s az uzsorás.
Budvár, Téglagyár, Somlyó utca népe,
kik éltek, hol nincsen közmű és aszfalt,
rongyosan, szegényen, csúnyán vagy szépen,
tudom, tudjátok, nem ám minden papsajt,
s nyaljátok gyakran éhesen az asztalt,
ám nem titok, hogy a lányok sorsa más,
hisz veletek is ott él egy-két tapasztalt
rokon, ki strici, díler vagy uzsorás.
Céges faszik és alvállalkozócskák,
s rendőrök, kiknek jó profitot hajt
a sok színben pompázó nyomorúság,
s nem gyógyítjátok, mint doktor, a bajt:
szexszel és droggal tömitek az ipart!
Tudom, tinéktek zsenáns a buszozás,
hisz saját sofőr jár annak, ki kitart
abban, hogy strici, díler, vagy uzsorás.
Ajánlás:
Herceg, üzenem innen Székelyföldről:
lejárt a fénykor, a te sorsod is más,
őrizd a hagyományt, bögrénkből hörpölj,
s légy te is strici, díler vagy uzsorás!
