A neoliberális kapitalizmus nemcsak igazságtalan vagy igazság-ellenes, hanem igazság nélküli társadalmakat hozott létre. Mi azonban arra kérünk titeket, hogy keressétek az igazságot!
Az Öt tanács a hazához tartalmaz egy Előszót, mely a Távoli fények címet viseli. Az esszé esetleg úgy is olvasható, mint egyéni előszó ehhez az Előszóhoz, mert ezek a fények talán még távolabbiak.
Sokszor elhangzik az a vélemény, hogy a nevelés, az oktatás és az iskolarendszer bármilyen társadalmi változás kulcsa. Vajon nem feltételezzük ezzel azt, hogy a nevelés, oktatás kívül áll a társadalmi viszonyokon?
A nyugati kapitalista jó élet elképzeléseivel szemben megfontolandó olyan alternatívák keresése, melyek az ember munkához, természethez, fejlődéshez való viszonyát gondolják újra a földért zajló kortárs politikai küzdelmek segítségével. Vagy ahogy Dózsa György mondaná, „Korpázd a bestyét!”
Hogyan függ össze a társadalmi újraelosztási rendszer és az egyéni életpálya alakulása? Mit jelenthet ma szocialistának lenni? Hogyan működik a „rassz”-kogníció? Melyek lehetnek egy egészen új politikai közösség elgondolásának fogalmi kiindulópontjai? Böröcz Józsefet, a Rutgers Egyetem professzorát Borbély András kérdezte.
Egy adott ponton mindketten meghoztuk azt a döntést, hogy vissza fogunk térni, és falun fogunk letelepedni. De mit jelent a példánkul szolgáló Gergyóremete és Zsobok, vagyis a kelet-európai falu „fejlődése”?
Az ideológiától való rettegés egyben attól való rettegés, hogy nehogy egyszer csak tényleg és végre valahára úgy istenigazából belekeveredjetek az irodalomba, a pedagógiába, a történelembe és a társadalomba.
Az egyéni test határai egyre hangsúlyosabban vannak jelen a politikai közbeszédben, és úgy tűnik, az azzal szembeni erőszakot letiltjuk, illetve fokozott mértékben kérjük számon.