A szolidáris lakásmodell mint alternatíva a lakhatási válságra

Pentru limba română vezi pagina 2
For English see page 3

A Mietshäuser Syndikat egy olyan bérházhálózat, amely Németországban jött létre a 90-es évek során és amelynek célja, hogy társprojektjei és azok tagjai számára szolidáris lakhatást biztosítson. A szolidáris lakhatás igénye egyrészt abból a mozgalmi háttérből származik, amelynek jelszava az, hogy a lakhatás joga minden embernek jár, másrészt pedig annak a tendenciának a felismeréséből, hogy a lakáspiac térhódításával a német bérlakások egyre kevésbé nyújtanak biztonságos és méltányos lakhatási körülményeket. A szolidáris lakhatás a Syndikat modellje alapján azt jelenti, hogy a bérlakáshálózathoz csatlakozott bérház-projekteknek jogában és módjában áll saját bérházzal rendelkezni és úgy menedzselni azt, ahogy az a lakásprojektek lakóinak leginkább megfelel, viszont a bérlakáshálózathoz csatlakozott (már meglévő vagy ennek keretében létrejött) bérlakások egyike sem kerülhet vissza a lakáspiacra, azaz a Syndikat megakadályozza annak a lehetőségét, hogy a bérházak áru jellege újra érvényesüljön és az ingatlancégek számonkérhetetlenül gazdálkodjanak velük. Ebben a keretben az albérlet jellege is módosul: már nem valamely tulajdonos magánvagyonát gyarapítja, amely emberek lakhatásáról szóló kérdésekben leginkább a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem közösségivé válik azáltal, hogy a meglévő bérházak karbantartására és újabb lakásprojektek létrehozására fordítják.

Lina Hurlint a Mietshäuser Syndikat lipcsei tagját és lakhatási aktivistáját Máthé Péter, a kolozsvári Căși sociale ACUM! (Szociális lakásokat MOST!) aktivistája kérdezte arról, hogyan jött létre és hogyan működik a lakáshálózat. Az interjú román és magyar változata eredetileg a Cărămida/Tégla (a kolozsvári lakhatási igazságosság lapja) tizenegyedik számában jelent meg.

Máthé Péter: Talán kezdhetünk azzal, hogy szólsz néhány szót magadról, meg arról, hogyan kapcsolódsz a Miethäuser Syndikathoz.

Lina Hurlin: A Mietshäuser Syndikat a kilencvenes években alakult meg délen, Freiburgban, én akkor még nem voltam része, mivel gyerek voltam. A mi bérházunk 2014-ben csatlakozott a Mietshäuser Syndikathoz. 2013-ban találtuk a bérházat és 2014-ben csatlakoztunk a Syndikathoz. Én most már ennek keretében, itt a környéken, azaz Lipcsében és a környező városokban tanácsadással foglalkozom. Meg, persze, mi is mindig ott vagyunk az országos szintű gyűléseken.

Máthé Péter: Összefoglalnád, hogy mi is a szervezet alapgondolata?

Lina Hurlin: A Mietshäuser Syndikat, vagyis azok, akik a lakáshálózat tagjai egyetértenek abban, hogy az otthon nem profittermelésre való, vagyis, hogy a lakások és a lakóházak azokhoz tartoznak, akik bennük laknak, és nem azt a célt szolgálják, hogy valaki általuk meggazdagodjon. A lakhatás egy alapvető szükséglet, vagy ha úgy tetszik, egy alapvető emberi jog, és emiatt nem szabad profittermelésre használni. Nagyjából ez az alapgondolata az egésznek. Ezt a gondolatot pedig egyre nagyobb érdeklődés övezi, hiszen a 2008-as gazdasági világválság következtében az ingatlanpiac hatalmasat robbant, egyre több lakóépületet vásárolnak fel a piac révén a magánbefektetők. A dzsentrifikáció lett az új jelszó, különösen a városokban. Nagy gondot jelent, hogy a (be)lakható terek egyre szűkülnek és a városokban a folyamatosan növekvő, magas lakbéreket az emberek nem tudják kifizetni. A Mietshäuser Syndikat lényegében azt csinálja, hogy kivonja a lakóházakat a piacról és így védelmet nyújt a kilakoltatások és más típusú kirekesztések, például a dzsentrifikáció ellen, mely az ingatlanokat, a (belső és külső) közterek használatát érinti. Természetesen, a Mietshäuser Syndikat a lakásoknak csak egy töredékét tudja megóvni, nincs kapacitása arra, hogy az összes bérlő számára védelmet nyújtson, vagy hogy megváltsa a világot. Jelenleg körülbelül 150 projekt létezik, és van néhány ezer – ha nem tévedek, háromezer lakónk, akik a Syndikat házaiban laknak – viszont ez még mindig egy kisebb töredéke a németországi bérlőknek.

Máthé Péter: Tehát te a Mietshäuser Syndikatot inkább úgy látod, mint több lehetséges struktúra közül az egyiket, s hogy ezek együtt lennének képesek  mindenki számára biztosítani a lakhatást.

Lina Hurlin: Igen. Természetesen vannak más modellek is, amelyek működnek, például a szövetkezetek. Én úgy látom, hogy ha nem is tudjuk az összes létező bérházat átemelni köztulajdonba, azt a Syndikat eddigi működése során mindenképp bebizonyította, hogy nagyon is jól lehet többlettermelésre való beállítottság nélkül lakásokat építeni és karbantartani. És azt is, hogy mindezt saját kezünkben tudjuk tartani. Mi mindent az önszerveződésre és önigazgatásra építünk, a bérlakásokat megvásároljuk és felújítjuk, és ezen a munkán keresztül rámutatunk arra, hogy az emberek lakhatását anélkül is lehet biztosítani, hogy abból befektetők profitot generáljanak maguknak.

Máthé Péter: A másik dolog, ami bennünket nagyon érdekel, az az, hogyan kezdődött a Syndikat felépítése? Honnan származott az alaptőke?

Lina Hurlin: Hát, én a kezdeteknél nem voltam jelen, de úgy tudom, először hosszan fontolgatták a lehetséges jogi formákat. Vagyis azt, hogy hogy lehetne a kapitalista  rendszerben,  melyben  jelenleg  élünk,  a  vele  járó  jogi  formák  keretében  –  melyek,  ugye,  országonként  annyira  különböznek,  hogy  egy  az  egyben  átvenni  és  átültetni  a  Syndikat  modelljét  máshol nem lehet – a kollektív lakhatást legoptimálisabban megvalósítani. Mi ezt a GmbH (Gesellschaft mit beschränkter Haftung – korlátolt felelősségű társaság – szerk.megj) és az egyesület (Verein) jogi formáinak összeadásával oldottuk meg, melyek révén, bizonyos megegyezéseken keresztül biztosítjuk, hogy a bérházainkat soha többé ne lehessen eladni. Lényegében ez az egész az újraprivatizálás ellen nyújt védelmet úgy, hogy a Mietshäuser Syndikat minden egyes lakásprojekt- vagy bérlakás GmbH-ban részvényes és a bérházak eladására vonatkozó döntésben vétó joga van, ilyenkor pedig mindig nemet mond, ezért a bérlakásokat voltaképpen nem lehet eladni. Ez egy tényleges lakásszövetkezet (Genossenschaft) esetében, ugye, másképp működik: a szövetkezet többségi szavazással dönthet úgy, hogy eladja az ingatlant, a Mietshäuser Syndikatban ez nem történhet meg.

Ami pedig az alaptőkét illeti, a Mietshäuser Syndikat főleg közvetlen kölcsönökből (Direktkredite), és banki kölcsönökből finanszírozza fenntartását. Gondolom, ez Romániában is úgy van, hogy amikor – egyesületként vagy KFT révén – banki kölcsönhöz folyamodtok, rendelkeznetek kell valamilyen önrésszel. Ez a saját tőke nálunk körülbelül az összeg harmadát kell kitegye. Az önrészt a különböző projektek közvetlen kölcsönökből gyűjtötték össze, vagyis barátok, családtagok vagy olyan személyek segítsége révén, akik vállalták, hogy támogatják az adott lakásprojektet. Ilyenkor készül egy szerződés a kölcsönről meghatározott vagy meghatározatlan időre. Ezek a közvetlen vagy személyes kölcsönök fontos támaszt jelentenek a Mietshäuser Syndikat finanszírozásában.

Máthé Péter: Hogy néz ki pontosan a házlakók Syndikat-tagsága?

Lina Hurlin: Minden bérháznak van egy GmbH-ja és egy egyesülete. A kettő szerződés révén kapcsolódik a Mietshäuser Syndikat egyesületéhez, mely szintén rendelkezik egy GmbH-val. Tehát, két-két összekapcsolt jogi formáról van szó. Minden lakó tagja saját lakásegyesületének. Szóban nem egyszerű ezt elmagyarázni, ajánlom a „Das ist unser Haus!” című filmet segítségül.

Máthé Péter: A pénzügyi adminisztráció hogy működik? Vannak alkalmazottaitok?

Lina Hurlin: Van egy személy Freiburgban, aki részmunkaidőben látja el a Syndikat könyvelői teendőit, de minden mást önkéntes alapon végzünk. Az elvégzett munka nagy része önkéntes munka.

Máthé Péter: Milyen hálózatokban vagytok benne? Vannak nemzetközi kapcsolataitok is?

Lina Hurlin: Persze, még egy „nemzetközi” munkacsoportunk (Internationales) is van, mely kifejezetten külföldi projektek támogatásával foglalkozik. Ez a támogatás részben arról szól, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehet a GmbH és az egyesület (Verein) kombinációjának modelljéhez hasonlót találni az adott országok jogi rendszerében. Az egyesületek mindenhol másképp működnek, más a nevük és másak a kötelezettségeik. A nemzetközi munkacsoport arra törekszik, hogy ismertesse a Syndikat működését, hogy más csoportok is hasonlóan építkezhessenek. Léteznek olyan közösségek Ausztriában, Hollandiában, Csehországban is, akikkel kapcsolatban vagyunk, a barcelonai projektekkel nagyon jó a viszonyunk, szóval, elég sok mindenkivel tartjuk a kapcsolatot. Ezek közül a mi szervezeti formánkhoz az Ausztriában működő habiTAT, vagy a hollandiai Vrijcoop hasonlít leginkább.

Máthé Péter: Milyen a viszonyotok a különböző városvezetésekkel? Milyen különbségeket tapasztaltatok nagyobb és kisebb városok önkormányzataival?

Lina Hurlin: Nagyon különböző viszonyok ezek. Vannak városok, ahol folyamatosan megpróbálnak akadályokat gördíteni elénk, és ahol a legkisebb köztérérért is keményen meg kell küzdeni. Hogyha például azzal próbálkozunk, hogy köztulajdonban lévő épületeket szerezzünk meg, akkor nagyon különböző reakciókkal találkozunk. Tübingenben például nyitottabbak, mivel ott egy olyan városvezetés van jelenleg, amelyik bennünket is megkérdez, hogy érdekel-e egyik-másik önkormányzati épület. Ugyanakkor vannak olyan városok is, ahol inkább csak rosszindulatú kritikákkal szembesülünk – de ez semmiképp nem a város méretétől függ, hanem inkább attól, hogy kik ülnek a városi tanácsban és attól, hogy ki mennyire nyitott az alternatív életformákra. Tübingenben azért jó a viszony, mert a Syndikat már elég rég jelen van a városban, és több háza is van ott.

Máthé Péter: Lenne még egy technikai kérdésünk is: hogy szabjátok meg a lakbérleti árakat? Merthogy eléggé különböző árakat lehet látni a Syndikaton belül.

Lina Hurlin: Igen, viszont az árakat nem a Mietshäuser Syndikat szabja meg, hanem a bérházak a saját pénzügyi gyűléseiken. Ők döntik el, hogy milyen házat akarnak, hányan fognak benne lakni, milyen felújítási és karbantartási szinten akarják tartani a házukat, milyen fűtést szeretnének, milyen ablakokat vagy egyáltalán mennyi energiát tudnak belefektetni mindebbe. Szóval, tényleg vannak házak, ahol a lakók életvitelébe belefér, hogy akár egy félévet is építőtelepen töltsenek, és vannak, akiknek nem, és akkor a ház ennek megfelelően drágább is lesz. De a különbségek szempontjából a legfontosabb tényező az, hogy hol van az adott épület. Ha mondjuk egy lakóház Szászországban, vidéken van, akkor az olcsó lesz, mivel mind a telek, mind az építkezési cégek olcsóbbak. Ha viszont München belvárosában, akkor nyilván jóval drágább. Tehát, tényleg azon múlik ez, hogy milyen épületről van szó, illetve, hogy milyen város- vagy országrészen található az épület. Ugyanakkor, nekünk az is fontos, hogy azok számára is hozzáférhetőek legyenek a bérházak, akiknek alacsonyabb vagy semmilyen keresetük nincs. Ezt például keresztfinanszírozással (Querfinanzierung) oldjuk meg, ami azt jelenti, hogy ha a lakbér egy kicsit meghaladná azt, amit a munkanélküli bérlő a munkaügytől (Jobcenter) kap lakhatásra, akkor néhány ember, akik jól keresnek, ideiglenesen átvállalják a bérleti hiány fizetését. Ez egy lehetséges megoldás, de mást is ki lehet találni. Általában attól függ ez is, hogy mennyit ad a munkaügyi hivatal, ha a bérlőink munkanélkülivé lettek; ennek függvényében keresünk megoldást arra, hogyan segítsük át őket ezen az időszakon. Ha hosszabb ideig nem talál munkát magának valaki, akkor kitalálunk valami mást.

Máthé Péter: Van olyan műhelyalkalom, találkozó vagy hasonló, ahová Romániából is tudnánk csatlakozni?

Lina Hurlin: Igen, a taggyűlésre például el lehet látogatni, az mindenki számára nyitott, csak jó előre kell szólni, meg fel kell venni a kapcsolatot a szervezettel. A nemzetközi munkacsoportunkkal külön is lehet találkozni, ennek sincs semmi akadálya. A taggyűlések mellett, a nemzetközi munkacsoportnak külön gyűlései is vannak, ők nagyon örülnének, ha valaki Romániából érkezne. És persze mindannyian nagyon örülünk, ha kerülnek érdeklődő személyek, csoportok, akik továbbviszik ezt az elképzelést – és mi is szívesen utazunk máshova, Romániába is, ha éppen egy kapcsolódó rendezvényről van szó!