Kupihár Rebeka Vanda versei

ha állatbarát lennél, hámot tennél rám
olyan hosszú, kiengedős
pórázon tartasz, Uram,
ami most felettébb divatos
a kutyatartók körében.
mikor úgy gondolod,
egy nyargalásnyi szabadságot engedsz.
ilyenkor megszagolom mások farát,
eszeveszetten jelölhetem
függőleges oszlopaid,
amíg a nyakamnál fogva,
egy határozott rántással,
csigolyahosszban visszaintézel magadhoz.
ez mindig fáj.
tudod,
elég volna a nevemen szólítani ahhoz,
hogy hálás gombszemekkel
egy óriási copáknak nézzelek.

szex helyett
elmegyünk a nagymamához.
ha így mondjuk, neked könnyebb róla beszélni.
én meg nem mondom, hogy mikor rajtam fekszel,
a tested kalácstésztává válik a kockás konyharuha alatt,
és mire vége, csak áporodott ólszag
meg a nyárikonyha csempéinek hidege.

kétezertizenkilences
óvszer esik ki az egri csillagokból.
hatodikban rejtette oda,
a felvilágosító óra után,
ahol csak akkor találja meg,
ha már eléggé férfi.
azt ígérte magának, hogy legkésőbb addigra,
legkésőbb kétezertizenkilencre
el fogja olvasni.