Percek alatt elér az áradás,
úszik a kert, a kocsiba befolyik
a víz. Már nem érdekel, ha meghalok
a testté szerveződő

mocsokban. Az ablakon túl az
ott hattyú vagy egy új faj született?
gumifejű, falábú indulat,
egy csónaktestű lény betör a házba.

Olyan csúnyán néz, hogy az emeletre
futok, pedig tetszem neki. A tetőn
ülünk, mintha kibékültünk volna.

A hajót várjuk, de csak fosztogatni
jönnek. Összedől alattunk a ház és
mi megfulladunk a béke jegyében.

 

Arno Rafael Minkkinen
Print Friendly, PDF & Email
Megosztás