Prózavázlat

felidézed a gyermeket,
akihez nem lehet közöd,
testek képét a porban,
a vöröset az utca közepén,
az ikerházat, ahol majd
a nővéremmel fogunk lakni

még elbír a vékony ág,
pedig hintám lánca mélyen belemar,
a kidobott kölyökmacska az út szélén,
esélyt kapott az életre miattam
és én megöltem őt,
három hónapig éhezett,
hogy meghalhasson, miután látott

a sötétedés után legyél itthonokat,
az örökös érzést,
valakid soha többé nem jön haza