Párbeszéd készülék előtt

Egy üvegcsontú lány szépségversenye,
mondja egy robothangú nő.
Engedi, hogy kifolyjanak a száján a szavak, miután befutottak a szemébe.
A súgógép szövegét nem kell tudomásul venni.
Megpróbálom elképzelni,
hogy mit érthet belőle mégis.
Üveg az, amiben italt tárolnak. Üvegből van az ablak,
vannak üvegtestek és üveghangok is.
Az üvegcsontú lánynak nem üvegteste van.
És igazából a csontjai sem üvegből vannak.
Ha valami nem abból van,
amiből rendeltetése szerint lennie kéne, akkor az rendellenes.
Semmilyen érdek nem fűződik az üvegcsontú lány díjazásához,
tehát ha nyer, akkor valóban szépnek kell lennie.
Az üvegcsontú lány a szépségért versenyez?
Vagy azok ellen, akiknek csontja nem szép, százlátó üveg?
Nem tapasztalat ez, puszta információ,
amit gyors és rövid meghökkentésre szántak,
és ha nem fordítunk rá kelleténél több időt,
rögtön utána az is megtudható,
hogy a kígyók nem pislognak –
állandóan zárva a szemük, így nem megy bele a por.
Mégis látnak, mert a szemhéjuk átlátszó.
Kígyó az, aminek te egyből szabad préda lennél,
ha szabad lennél,
ha szabadon tekeregnél, mint ő,
jelenik meg egy gondolatbuborékban a fejem fölött,
de arról a képernyő üvegfala mögé betáplált nő nem tud olvasni.