felköhöghetetlen szőrcsomók

kezeiben már hónapok óta
nem bízik, túl kiszámíthatatlan
minden mozdulat. nem keres
bizonyosságot sem a párducmintás
takarója alatt, csak melegíti
a mikróban a kifogásokat.
a halogatás és kimerülés
körvonalait kóbor macskákban
fedezi fel, ahogy minden reggel
kiteszi az ajtó elé a húst és az
mindig eltűnik. ez is egy áldozat.
a megsemmisülés, a rostok
kíméletlen átalakulása.
a lépcsőfordulókban a szagról
tudja, hogy itt többről van szó
a kegyelemnél, de ez még
nem lehet megbocsátás, mert
a szőrszálak rég elárulták. és tudja
azt is, hogy hamarosan eljön a nap,
amikor az ajtó előtt marad az étel,
és akkor nem tehet mást, bezárkozik,
leolt minden lámpát és elfelejti,
hogyan is kell dorombolni.