szénrajz

izgató, ahogy szétbomlik a szén a papíron,
ahogy befeketít, hogy megbocsássa szándékomat veled:
járass le, ha összezúzod fekete csontjaim,
a bodok hotel oldalára skiccelheted gigantikus önarcképedet

és szabad maradsz, odakint pezsegve az összesek között,
nem zár magánkamrába holmi ártatlan élvezet
magyarázatot lel a hosszas egymásra csodálkozás,
de szép marad mint kimosott fekete képzelet