Eljöttek, de a szabásmintákat nem ismerték./ a húspiac illatai burkolták deformált testüket,/ hiába mosdattuk őket napokig...
Ez, amit most elmondani vagyunk hivatottak, akkoriban történik, amikor Sziránó feltalálta az időutazást. Persze, csak elméletben, hogyan másképp?
a kidobott kölyökmacska az út szélén,/ esélyt kapott az életre miattam/ és én megöltem őt
Először a tollakat tépkedte ki a párnából, csavargatta, szagolgatta és az ujjai közt morzsolgatta a fehér pihéket. Új párnát hoztak, lefogták és tűkkel csipkedték karjait, etették-itatták és a szájukkal teliremegték a levegőt, azt akarták, hogy válaszoljon, de ő ezt nem, nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy újra hangokat adjon ki...
Két magas fal között, szakadó esőben,/ az egészen csak röhögni lehet.
Szedjük fel egyenként a lehulló leveleket. Rajzoljunk egy fát. Ragasszuk fel őket az ágaira. Vigyázzunk, hogy mindegyik levél a szomszédja mellé, a saját ágára kerüljön.
Engedi, hogy kifolyjanak a száján a szavak, miután befutottak a szemébe./ A súgógép szövegét nem kell tudomásul venni.
azzal a haraggal törött szét ujjaid között/ amivel anyád verte földhöz az első poharat/ az első úgy itt hagylak után
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,/ mintha mindenki tartozna valakihez.
Nehéz ez a kép. Hosszú. Vaskampó női nemi szervvel, alulnézetből. Fázom.