A varázstalanított világ ellenpólusa
Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.
háború
A háború kritikája
A háborúról való beszédre gyakran vetül rá a gyanú, hogy maga is a háború szolgálatában áll. Megkérdőjelezhetetlenül „kemény ténynek”, adottságnak, szükségszerűségnek tekintik, amely, ha már bekövetkezett, nem lehet kitérni előle.
A rojavai kurdok elleni török offenzíva cinizmusa
Afrin katonai megszállása hamis premisszákon alapul, és a török nemzetállam kurdokkal szembeni mély ellenszenvéről tanúskodik. Ha török közmédiát követjük – a kormánypárti televíziós csatornák és újságok véleményéből kiindulva –, az…
Tiltakozunk Észak-Szíria török megszállása és általában a háború ellen
A Pécsi Akciócsoport fontosnak tartotta azt, hogy felhívja a figyelmet a szíriai helyzetre egy helyi akcióval és az itt olvasható állásfoglalással, amelyet mind magyarországi, mind romániai testületek (szerkesztőségek, csoportok) és személyek aláírtak.
Aleksandar Gatalica: Álcázás – regényrészlet
Ez az a pillanat, gondolta, amelyben az első olyan művész lehet belőle, akinek festőeszköze az élet – vagy még inkább: a halál.
Dédnagyapám száz éve
Uhor István, ha 1916. december 16-án nem a Vajdaságban születik, lehetett volna kazánfűtő a Mississippi gőzösén, jógi Indiában vagy rikkancs Párizsban. De Uhor István a Vajdaságban született, egy elszegényedett tisztviselő…
A megértés kísérlete
Janne Teller Hvis der var krig i Norden (Ha háború lenne Skandináviában) című szövege 2001-ben íródott, a magyar viszonyokhoz adaptált fordítása Ha háború lenne nálunk címen 2012-ben jelent meg. A…
„…aki jelentéktelen statiszta…” – Portré és test Móricz Tükör-köteteiben
Amit Móricz portréművészetének nevezek, az életmű elfelejtett (vagy éppen a felejtés módján megőrzött) tartományát érinti, és a megalázottság és a kiszolgáltatottság konkrét antropológiai összefüggéseit állítja előtérbe.
KI A TANÚ?
Az Elhordott múltjaink című terjedelmes szöveg főként személyes történetek elmondására vállalkozik. A szerző egy diktafonnal több oroszországi és volt szovjetunióbeli város többségében női lakóinak elbeszélését rögzíti, s a lejegyzett történetekből kirajzolódni látszik egy nagy korszakváltás belső képe.