SZEMVEDÉJ

KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK

Otthonná rendezni a hiányt

költözések végeérhetetlenek. Ezek mindig maguk után vonják az alkalmazkodás, a belehelyezkedés, az idegenhez való hozzáidomulás kényszerét. A kilakoltatás, az otthon elvesztésének traumája a kötet alaphelyzetéül szolgál. Továbbá e trauma által okozott sebek és az ebből keletkezett űr betöltésének lehetséges alternatíváival találkozhatunk.

Mit tesz Kegyed, ha talál egy legyet a levesében?

Tudósítás a Mellérendelő hatodik alkalmáról „Forró politikai kérdés”- így jelölte Selyem Zsuzsa a Mellérendelő beszélgetéssorozat hatodik tárgykörét. Ez alkalommal Horváth Andor, Selyem Zsuzsa és Serestély Zalán beszélgetett az állat és…

Termőföld

Eljöttek, de a szabásmintákat nem ismerték./ a húspiac illatai burkolták deformált testüket,/ hiába mosdattuk őket napokig...

Nyerges Gábor Ádám prózái

Ez, amit most elmondani vagyunk hivatottak, akkoriban történik, amikor Sziránó feltalálta az időutazást. Persze, csak elméletben, hogyan másképp?

Prózavázlat

a kidobott kölyökmacska az út szélén,/ esélyt kapott az életre miattam/ és én megöltem őt

Belépni egy nyelvbe

Kinyitom a könyvet: már a lapok színe, az illusztrációk elmosódottan-karcosan patinás színvilága jelzi, hogy valahol máshol vagyok, mint addig. Hogy pontosan hol, az a könyv végéig sem fog kiderülni, és ez jó. Az ismerős és az ismeretlen egy jól-össze-nem-illő változatában: ennyi, ami első nekifutásra elmondható róla.

Kalitka

Először a tollakat tépkedte ki a párnából, csavargatta, szagolgatta és az ujjai közt morzsolgatta a fehér pihéket. Új párnát hoztak, lefogták és tűkkel csipkedték karjait, etették-itatták és a szájukkal teliremegték a levegőt, azt akarták, hogy válaszoljon, de ő ezt nem, nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy újra hangokat adjon ki...

Megázni

Két magas fal között, szakadó esőben,/ az egészen csak röhögni lehet.

Költészeti gyakorlatok

Szedjük fel egyenként a lehulló leveleket. Rajzoljunk egy fát. Ragasszuk fel őket az ágaira. Vigyázzunk, hogy mindegyik levél a szomszédja mellé, a saját ágára kerüljön.

Csodára várva

Petru Cimpoeşu regényében személyes történetek elmondására vállalkozik. A bákói nyolcemeletes panelház lakói a decemberi forradalom után nyolc évvel még mindig nem tudnak továbblépni. Megrekedtek valahol a nyelvben tükröződő hazugságok és a hirtelen jött állítólagos szabadság között.