Dédnagyapám száz éve
Uhor István, ha 1916. december 16-án nem a Vajdaságban születik, lehetett volna kazánfűtő a Mississippi gőzösén, jógi Indiában vagy rikkancs Párizsban. De Uhor István a Vajdaságban született, egy elszegényedett tisztviselő…
SZEMAFOR
A SZEM KÖZÉLETI ROVATA (2015–2021)
Kritikai elemzések a tüntetésekről
Florin Poenaru szövege után a szemafor rovatban egy olyan szemlét publikálunk, amelyet a román nyelvű baloldali kritikai sajtó amnesztia- és kormányellenes tüntetésekkel kapcsolatos cikkeinek fordításaiból állítottunk össze. Ezzel a kezdeményezéssel…
Florin Poenaru: Tea vagy kávé?
A PSD bakot lőtt a sürgősségi kormányrendeletek általi módosításokkal. Kétség sem férhet hozzá, hogy a cél Dragnea (és mások) megmentése volt – ez eléggé nyilvánvaló. De ez semmilyen formában nem…
Állam- és posztszocializmus – posztkonferenciális összefoglaló III.
Az utóbbi két hétben, Az állam- és posztszocializmus kritikája című műhelykonferenciáról készített posztkonferenciális sorozatunkkal az volt a célunk, hogy egy tájékoztató jellegű gyűjteményben tisztázzunk néhány, az államszocializmus korszakához kapcsolódó –…
Állam- és posztszocializmus – posztkonferenciális összefoglaló II.
A közbeszédben gyakran találkozhatunk olyan megnevezésekkel, mint „a szocializmus” vagy „a kommunizmus idején”, amelyekkel a múlt század államszocialista rendszereit szoktuk/szokták illetni. Ezek a gyakori esetek arra világítanak rá, hogy ez…
Állam- és posztszocializmus – posztkonferenciális összefoglaló
A közbeszédben gyakran találkozhatunk olyan megnevezésekkel, mint „a szocializmus” vagy „a kommunizmus idején”, amelyekkel a múlt század államszocialista rendszereit szoktuk/szokták illetni. Ezek a gyakori esetek arra világítanak rá, hogy ez…
Költők, vámpírok és a nép – Bánki Éva és Borbély András beszélgetése
Borbély András: Tehát adott egy kemény állami támogatással létrehozott íróakadémia. És adott egy ezzel szembehelyezkedő, pénz nélküli mentorhálózat. Úgy tűnik, mindenki elkötelezett lett hirtelen azért, hogy írókat és költőket neveljen. Valami…
A kacsintó bohócos övcsat
Kolozsvár és nyár van, könyveket árulok a Matyi-ház előtt. Tíz perce magállt a standnál három roma tinédzser. Kreolok, ahogy valaki mondta, büdös cigányok, ahogy az apám. Mindenki, akit közömbösnek ismerek,…
A játékpisztoly, az egylejesek és a csengő
Májusban történt vagy június elején, nem tudom már pontosan. A Minerva megállóban felszálltam a százkettesre. Délelőtti csúcs, tömegnyomor, meleg, izzadságszag. A villamoson mindössze egyetlen üres ülőhely volt, egy cigány asszony…
Az örökkévalóság utolsó káeurópai változata
Talán Mészöly mondta volna – remélem, hogy ő, ha nem is pont így – még valamikor a kilencvenes évek derekán, hogy „ezt a meccset már nem élem túl”. És valóban,…
