Elmélet és mozgalom
Miként viszonyul egymáshoz elmélet és gyakorlat a baloldali hagyományban? Mennyiben tartható fenn e kettő éles megkülönböztetése?
SZEKSZ
SZELLEMI ELMÉLYÜLÉSRE KÉSZTETŐ SZÖVEGEK
Értékkritika – Kiáltvány a munka ellen II. rész
A munka uralma felszabdalja az ember szellemét és személyiségét. Csak tudatos, önreflexív tevékenséggel szüntethetjük meg ezt a kollektív skizofréniát.
Összeomlás
„A válság és az összeomlás nem véletlen jelenségek és külső zavarok, hanem a dolgok igazi lényegéhez tartoznak, s ezek szolgáltatják az alapot, amelyen a fennálló társadalmi rendszer lényege megérthető.” Herbert…
A düh használatairól: A rasszizmusra válaszoló nők
Önvizsgálat útján a nők haragja hatalommá alakíthatja a különbségeket.
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház[1] „Semminek nincs értelme, amit csinálok, ha ég a ház.” Még ha a ház lángokban is áll, ugyanúgy kell folytatni, mindent gondosan és pontosan…
Audre Lorde: Életkor, rassz, osztály és nem: Nők újradefiniálják a különbséget
Nem a köztünk lévő különbségek szigetelik el egymástól a nőket, hanem az, hogy vonakodunk a különbségek felismerésétől, és így nem vagyunk képesek hatékonyan kezelni az ignoranciából és a téves megnevezésekből eredő torzításokat.
Szalai Erzsébet: A Janus-arcú 1968
Ez a nemzedék egyszerre volt a neoliberális fordulat áldozata és első számú haszonélvezője: törekvéseikből a burzsoázia kimazsolázta a steril szabadság ideológiáját.
Szövetségesség és performativitás: mit jelent szövetségesnek lenni?
Az autentikus szövetségesség lényege a hatalmi viszonyok domináns modelljeinek megsemmisítése, hogy a marginalizált csoportok számára felszabaduljon a marginalizáció fogalmának legyőzéséhez szükséges hatalom.
Giorgio Agamben: Jegyzetek a gesztusról
A 19. század végére a nyugati polgárság végleg elvesztette a gesztusait. 1886-ban Gilles de la Tourette, „a párizsi közkórházak és a Salpȇtrière egykori orvosa”, Delahaye-jel és Lecroisnier-vel közösen megjelentette Études…
A Combahee River Collective Nyilatkozata
A saját elnyomásunkra való összpontosítás az identitáspolitika koncepciójában testesül meg. Úgy gondoljuk, hogy a legmélyebb és potenciálisan a legradikálisabb politika közvetlenül a saját identitásunkból származik, szemben azzal, hogy valaki más elnyomásának felszámolására törekedjünk.
