
Mark Fisher utolsó munkájának félbemaradt bevezetőjét János Tamás fordításában közöljük.

Az Öt tanács a hazához tartalmaz egy Előszót, mely a Távoli fények címet viseli. Az esszé esetleg úgy is olvasható, mint egyéni előszó ehhez az Előszóhoz, mert ezek a fények talán még távolabbiak.

Adorno az elszellemtelendés uralkodó tendenciáját kívánja feltárni, amelyet a tudomány modern pozíciója lehetetlenít el, s amellyel saját magát is korlátozza végül. Rövid esszéje azt járja körül, hogy mi a Bildung szerepe ebben a kilátástalan helyzetben.

Ha a pedagógiai cél és tartalom kérdését elhanyagoljuk, annak az eredménye egy olyan pedagógiai táj, amelynek nincs iránya, csak kiterjedése.

Nem várhatunk örökké az uralommentes oktatás aranykorára, mert a gyerekek a mindennapokban számolják a történelmi időt.

Az írás részlet a szerző „Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk?” című új könyvéből, mely ez év novemberében jelenik meg a Napvilág Kiadó gondozásában.

Az Anti-Ödipusz megjelenését követően készült interjújában a szerzőpáros kapitalizmus, vágy és elmebaj összefüggéseiről beszél.

Az ideológiától való rettegés egyben attól való rettegés, hogy nehogy egyszer csak tényleg és végre valahára úgy istenigazából belekeveredjetek az irodalomba, a pedagógiába, a történelembe és a társadalomba.

Slavoj Žižek szövegében arra mutat rá, hogy a progresszív társadalmi mozgalmak a bűntudat és saját logikájukba zárkózás következtében ugyanabba a csapdába esnek, amellyel szemben eredendően fellépni kívánnak.

„Adorno szerint a dán szerző a lehetőségnek a valósággal szembeni elsőbbségéről megfogalmazott nézete a kapitalista társadalmi szükségszerűség meghaladásának kulcseleme lehet. Ebben az értelemben tehát az ideologikus gondolkodással szembenálló radikális újdonságnak a reményét hordozza."