SZELLEMI ELMÉLYÜLÉSRE KÉSZTETŐ SZÖVEGEK
A libertárius municipalizmus ellenben egy olyan demokrácia-modellt mutat fel, amely nem holmi fügefalevél, amely arra hivatott, hogy elleplezze az Állam uralmát. Ez a demokrácia, közvetlen demokrácia, amelyben a polgárok közösségeiket saját maguk igazgatják szemtől-szembeni vita- és döntéshozó folyamatokon keresztül, ahelyett, hogy ezt az Államtól várnák el.
Hogyan tudott a KKP vezető pozícióban maradni a gazdasági és politikai destabilizációval járó, kétes megítélésű kulturális forradalom és a kultikus vezető, Mao Zedong halála után? Mire épül a KKP legitimitása a szocialista piacgazdaságra – vagyis egyfajta kapitalista termelési módra – való áttérés után?
A Misztika és politika című sorozatunk befejező része, Simone Weil diptichonja olvasható az alábbiakban. A szöveg a mérce.hu oldalán jelent meg korábban. A sorozat első négy része itt, itt, itt…
Ha Isten egy homár, ahogy azt némely francia filozófusok állítják,[1] akkor minden bizonnyal a vízben lakozik. Egyik ollója atomokat, másik ollója molekulákat tart össze, előbbieket szorosabban, utóbbiakat lazábban, ahogy azt illik.…
A Misztika és politika című szövegsorozatunk negyedik része arra keresi a választ, hogy hogyan írható le a marxi elidegenedés fogalma Simon Weil kulturálisan meghatározott közösségfogalma felől. Elég-e, ha a munkát…
Misztika és politika című sorozatunk a kereszténység és a politikai kritika lehetséges találkozásai pontjaira kérdez rá. A sorozat harmadik része Simone Weil jogkritikáját ismerteti, a jog fogalmán alapuló emancipációs politikák…
Misztika és politika című, a kereszténység és a politikai kritika lehetséges találkozási pontjaira rákérdező szövegsorozatunk első része itt található meg. A sorozat alább olvasható második része, mely az ÚjNautilos-on is…
A világ olyan, mint a Golgota, és a Golgota olyan, mint Auschwitz (Pilinszky János), és Auschwitz olyan, mint New York (Kertész Imre), és így tovább.
Meg kell mutatnunk, hogy a kapitalista világrend látszólagos teljhatalmával párhuzamosan számtalan lehetséges hozzáférési útvonal létezik.
Miért tekintünk magunkra továbbra is a Nyugat domináns tekintetével? Miért merül fel egyre gyakrabban a kétsebességes Európa projektje? Kiveti magából a domináns nyelvvel nem rendelkezőt, a racionális reflexióra képtelen, a haladás üdvtörténeti narratívájából nem részesülő „lelki szegényt”?
