A világ olyan, mint a Golgota, és a Golgota olyan, mint Auschwitz (Pilinszky János), és Auschwitz olyan, mint New York (Kertész Imre), és így tovább.
Meg kell mutatnunk, hogy a kapitalista világrend látszólagos teljhatalmával párhuzamosan számtalan lehetséges hozzáférési útvonal létezik.
Miért tekintünk magunkra továbbra is a Nyugat domináns tekintetével? Miért merül fel egyre gyakrabban a kétsebességes Európa projektje? Kiveti magából a domináns nyelvvel nem rendelkezőt, a racionális reflexióra képtelen, a haladás üdvtörténeti narratívájából nem részesülő „lelki szegényt”?
A szoláris szamár komikus-kétségbeesett bőgése jelezné egy szégyentelen forradalom kezdetét az épp hatalmon lévő idealizmussal szemben.
A sötét ökológia legfőbb jellemzője az, hogy „helyben marad”, még ha ez a hely groteszkül deformálódott, sőt egyenesen lakhatatlan is.
Az „állat”, amely szembekerül az „emberrel” vagy még inkább az „emberivel”, fikció; a dúvad, a mocskos ragadozó, amely pusztán ösztöneit követve éli életét, a túlszexualizált, irracionális lény nem létezik sehol a természetben. Csupán az emberiség kultúráin belül létezik, és mindannak a kivetüléseként jelenik meg, amit az ember önmagában utál. Valójában a nonhumán világot ugyanúgy és ugyanazzal az indokkal dehumanizáljuk, ahogyan az ember a saját fajtáját elnyomja.
Ha több ember szereti egymást, ha pl. a szülők és gyerekek viszonya a „két apa, egy anya” típusú elrendezésben, a „mind a két mamám elutazott”, az „apám szerelmes a nővéredbe, tudtad?” helyzetekben nem írható le egyszerűen – akkor HOL FOGTOK LAKNI?
„Isten egy ready-made” (Boris Groys)
A „véleményterror” oly sokszor emlegetett réme nem abban áll, hogy egyes retrográd személyek vagy intézmények megpróbálják szabályozni a vélemények szabad áramlását, hanem abban, hogy mindenkinek kell hogy véleménye legyen, és csak véleménye kell legyen.
a depresszió politikai gazdaságtana