Ki fizeti meg az energiaválság költségeit?

Küszöbön egy újabb recesszió – figyelmeztetnek a közgazdászok. A helyzet súlyosságát már a saját bőrén érzi mindenki. A magas megélhetési költségek miatt számos tüntetést szerveztek az elmúlt időszakban. Kolozsváron november 24-én nagyjából 150-en tüntettek a prefektúra előtt, a Szociális lakásokat MOST! [Căși sociale, ACUM!], a Gastivists, a Fridays for Future, a Grupul pentru Acțiune Socială [Csoport a társadalmi cselekvésért], és a Sindicatul Elevilor si Studenților Militanți [Militáns diákok szakszervezete] felhívására.

December 17-én a kolozsvári lakhatási árak egekbe emelkedése miatt vonultak utcára, valamint a több mint 350 roma kilakoltatásának és Patarétre, a szemétlerakó melletti szegregátumba száműzetésének 12. évfordulója alkalmából. Ma a telepen megközelítőleg 1500 ember él, a létminimum alatti, mérgező körülmények között, s bár Emil Boc, Kolozsvár polgármestere szerint 2030-ra felszámolják a telepet, egyelőre ez üres ígéretnek tűnik. Nem beszélve arról, hogy a „felszámolás” ingatlanberuházók érdekeivel kapcsolódik össze; az ott élő emberek lakhatási problémájára nincs a városnak külön erre a célra kidolgozott átfogó stratégiája. Eredményeket a Kolozsvári Metropoliszövezet Közösségközi Fejlesztési Egyesületnek sikerült elérnie a Norvég Alapú projektjével, illetve a Căși sociale ACUM/Szociális lakásokat MOST aktivista csoport és helyi szövetségeseinek sikerült még családokat szociális lakásokhoz juttatni.

A tüntetéseket követően szakemberek és érdeklődők egy online beszélgetés keretén belül vitatták meg a válság mibenlétét, körülményeit és azokat a lehetséges megoldásokat, amelyeket egy szocialista perspektíva nyújthat. Ki fizeti meg az energiaválság költségeit? – ez a kérdés egyhamar nem veszít aktualitásából.

A november 24-ei tüntetés szervezői azt hangsúlyozták, hogy az állampolgároknak nem szükségszerű elfogadni azt az elvet, amely a válságot kormányzó tétlenség mögött meghúzódik, vagyis azt, hogy az emelkedő árakhoz alkalmazkodni kell; és egyáltalán nem tisztességes arra kérni őket, hogy csökkentsék az alapvető szükségletek fedezésére fordított kiadásaikat, miközben a nagyvállalatok rendszerint abból gazdagodnak meg, hogy embertelen összegeket hajtanak be rajtuk és maguknak a lehető legalacsonyabb adókat lobbizzák ki. A tüntetők felszólították a döntéshozókat, hogy az emberek érdekeiért dolgozzanak, és a következő követeléseket fogalmazták meg:

• A lakhatás, a javak és szolgáltatások költségei ne haladják meg a jövedelmünk 20%-át
• A bérek és nyugdíjak emelkedjenek a megélhetési költségekkel arányosan
• Az energia-, az élelmiszer- és a lakásárakat csökkenteni és/vagy tetőzni kell
• Szociális juttatásokban részesíteni mindazokat, akik az országos medián jövedelem^[1]  alatt keresnek
• A szociális lakások számát növelni kell a valós igényeknek megfelelően
• Szabályozni kell az albérleti díjakat

Profitul vostru / e mormântul nostru
Profitul e la voi / scumpirile-s la noi^[2]

Miközben mi a mindennapi szükségleteinket fedező költségek megszorítására kényszerülünk, addig az olajmágnások jóval magasabb profitra tesznek szert, mint korábban. A Corporate Europe Observatory október végi jelentésében ismerteti, hogy a fosszilis energiaipar milyen módon tesz szert még több profitra Ukrajna orosz inváziójának következtében. Az intézet szerint ahhoz, hogy az EU megvédje állampolgárait az energiaszegénységtől, olyan intézkedéseket kellene bevezetnie, amelyekkel csökkentik az emberek függését a fosszilis tüzelőanyagoktól. Ez például a lakásszigetelések támogatásán,  megújuló energiaforrásokba fektetett beruházásokon és a plafonárak megszabásán keresztül lehetséges; továbbá a nyerészkedés csökkentése érdekében az olaj- és gázipari cégek magasabb adóztatásával kellene szabályoznia a piaci árakat. Az így szerzett adóösszegeket a háztartások támogatására lehetne fordítani, nem pedig a fosszilis energiától való függésünk további növelésére.

Ukrajna orosz megszállása óta az Európai Unió prioritásként kezeli a térség leválasztását az oroszországi gázról, számos intézkedés és beruházási terv készült az európai fosszilis energiavállalatok támogatása érdekében. Ebben nagy szerepet játszik egy újonnan megalakult EU-s intézmény, az Energiaipari Tanácsadói Platform, amelynek tagságát Európa legnagyobb gázipari vállalatai teszik ki. A segítségnyújtás és az önrendelkezés címszavak alatt pedig nem a munkavállalókat és a szegénységben élőket védik meg, hanem máshová kerül a hangsúly, a beruházásokat pedig elvonják azoktól a megújuló energiaforrásoktól, amelyek hosszú távú megoldást jelentenének az energiatermelés és -ellátás kihívásaira, valamint a velük kapcsolatos társadalmi problémákra. Mindezt pedig a már jól ismert greenwashing eszközével álcázzák – pl. a fosszilis gázt és nukleáris energiát az EU 2023. január 1-től zöld energiának tekinti.

Petrom și Romgaz / ne aduceți doar necaz!
Electrica îți cerem ție / să nu ne bagi în sărăcie!
Eon, eon, / te vrem la tomberon!^[3]

Az államok szerény beavatkozása az árak alakulásának szabályozásába az energia- és olajipari vállalatok nagymértékű profitszerzéséhez vezetett. Az előző évhez képest a Petrom nyeresége ötszörösére növekedett (4,6 milliárd lejre), a Romgazé több mint kétszeresére (761 millió lejről 1,72 milliárdra), ezt követi a Nuclearelectrica háromszoros növekedése (1,22 milliárd), míg a Hidroelectrica 2,6 milliárd nyereséget zsebelt be. Ezzel szemben 2022 augusztusában 2021 augusztusához képest a nem élelmiszertermékek ára 15,98 százalékkal, az élelmiszereké 18,22 százalékkal, a szolgáltatásoké pedig 8,26 százalékkal emelkedett. A gáz 70,64 százalékkal emelkedett, a villamosenergia pedig 36,33 százalékkal. Az alapélelmiszerek ára is rendkívül megdrágult, a krumpli például 54,34 százalékkal, az étkezési olaj 49,68, a kenyér 25,26, a tojás 20,34 százalékkal. Mindeközben a lakások ára az egekben, a kolozsvári ingatlanárak a fővárosi áraknál is magasabbak.

Az árak emelkedése ugyan világszerte tapasztalható, a legsúlyosabban a periféria és a félperiféria országait érinti, köztük Romániát is, ahol a szegénység jellemző társadalmi probléma. Az Eurostat adatai szerint 2021-ben EU-szerte Romániában volt a legmagasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztettség mértéke, a lakosság mintegy 34,4 százaléka érintett.

Szocialista megoldásokra van szükség!

Vincze Enikő (lakhatási aktivista, a BBTE oktatója) a kolozsvári lakhatási mozgalom magyarul is megjelenő lapjának, a Cărămida/Tégla legújabb számában, amely a helyi tiltakozó akciók állandó kellékének számít, átfogó elemzést közölt a romániai áremelkedési hullámról, amelynek rendszerszintű kiváltó okait magában a kapitalista rendszer működésében és az árak liberalizációjában látja. Ebben a rendszerben, folytatja a gondolatmenetet, a válságok kialakulása nem újszerű, a kapitalizmusba bele van kódolva a válság jelensége, legyen az gazdasági, politikai, lakhatási, energetikai vagy környezeti. A kormányok azonban képtelenek kiszakadni ennek a rendszernek a logikájából és fenntartásából, inkább eladósodnak annak érdekében, hogy ne sérüljön a piacgazdaság, illetve, hogy a globális pénzügyi és hatalmi érdekeknek meg tudjanak felelni. A szerző szerint a kapitalizmust meg kell haladni, és ez szocialista intézkedéseken keresztül lehetséges.

A tüntetések sorozatához kapcsolódva, a Viziunea Socialistă [Szocialista Jövőkép] csoport által szervezett online beszélgetésen azokra a kérdésekre keresték a lehetséges válaszokat, hogy milyen társadalmi, politikai és gazdasági változások eredménye az energiaválság, hogyan értelmezhetjük az energiaválság okozta megszorításokat a társadalom egésze és az egyén felől nézve? A beszélgetésen Andrei Mocearov közgazdász^[4] és David Schwartz színházi rendező, aktivista^[5] vettek részt, Vincze Enikő moderált. Amint azt a beszélgetés neve „Criza energetică și austeritatea: există alternative socialiste?” [Energiaválság és megszorítások: Létezik-e szocialista alternatíva?] is előrevetítette, azokról a társadalmi folyamatokról és irregularitásokról volt szó, amelyek az energiaválsághoz, és a vele járó  megszorításokhoz vezettek, illetve, hogy megoldásként kínálkozik-e számunkra valamilyen szocialista alternatíva.

Andrei Mocearov „Misterul prețurilor de neplătit” [A megfizethetetlen árak rejtélye] című felvezető beszédében közgazdaságtani szempontból világított rá a válság kialakulására és mivoltára. Ennek súlyosságát leginkább abban látta, hogy az emberek oda jutottak, hogy nem tudják megfizetni a szabad piaci energiaárakat. A jelenség gyökerére keresve a választ, az előadó visszatekintett a közelmúltba, amit a természetes monopólium^[6] uralta energiagazdaság korszakának nevezett. A válság eredete tehát a monopólium szabad piaccá való átalakításában keresendő, viszont tévedés volna, jegyezte meg Mocearov, pusztán erre az egy komponensre redukálni a jelenséget, hiszen a szakemberek körében sincs konszenzus a pontos okok és az ide vezető folyamatok tekintetében. Tehát, a közhiedelemmel ellentétben, nem egyedül a pandémia és az Ukrajnában dúló háború okozza az energiaválságot. Végül Mocearov olyan lehetséges alternatívákról beszélt, amelyek közgazdaságtani módszerekkel segítenének újra megfizethetővé tenni a piaci árakat, ilyen a hosszú távú szerződés^[7], és az ún. természetes monopólium visszahozatala az elektromosság és a gáz piacára.

David Schwartz elsősorban a válság társadalmi és politikai aspektusait emelte ki. Megemlítette az ORSE (Observatorul Român al Sărăciei Energetice) [Romániai energiaszegénység-figyelő] 2020-as tanulmányának eredményeit, amely alapján a romániai háztartások 30 százaléka él energiaszegénységben,^[8]  a háztartások 20 százaléka pedig rejtett energiaszegénységben^[9]. Ezen felül a romániai háztartások 45 százaléka nyilatkozta azt, hogy a számlák kifizetése túl nagy terhet jelent a családok költségvetései számára. A háztartások nehézségei mellett különböző intézmények (iskolák, kórházak, gyárak) is küszködnek a magas energiaárakkal, így olyan „alternatív” megoldásokra szorulnak, mint az online oktatás. Fontos kiemelni, hogy a kutatás 2020-ban készült, így az árak növekedése feltehetőleg a helyzet súlyosságának mértékét is növelte, azaz 2020 óta még kevesebb háztartás és intézmény engedheti meg magának, hogy fűtsön.

A válság egyénekre gyakorolt nehéz következményeit illusztrálta annak a két romániai állampolgárnak a története, akik, amint megkapták a villanyszámlát, véget vetettek az életüknek. Mindazonáltal, hogy ilyen negatív és súlyos következményei is lehetnek a válságnak (egyénre és társadalomra nézve egyaránt), a rendszer mégis a vállalatoknak kedvez. Nem az emberek szükségletei szerint alakulnak az árak, ebből pedig politikai előnyt kovácsolnak maguknak azok a szélsőjobboldali pártok is, mint amilyen például az AUR [Szövetség a Románok Egységéért]. Az aktivista szerint az emberek szocialista reformokra való igénye, – hiszen senki sem akar fázni, ugyanakkor az  államszocialista korszak iránti nosztalgia is ennek az igénynek valamiféle mércéje –  jellemzően kimondatlan marad a rendszer körüli stigma miatt. A lehetséges megoldások között – kapcsolódva beszélgetőpartneréhez – megemlíti a vertikális rendszerekre való visszatérés lehetőségét, ami egy olyan stabil modell kialakítását jelentheti, amelyben fokozott a nyilvános ellenőrzés az árak, a piaci folyamatok felett, és a problémákra való figyelemfelhívás és érzékenyítés is fontos. Ideális megoldásként egy szocialista párt létrehozásáról beszélt, amely érdemben képviseli az emberek, nem pedig a profitorientált gazdasági szereplők érdekeit.

Összességében elmondható, hogy a novemberi tüntetés és a beszélgetés azt tette evidenssé számunkra, hogy a jelenlegi infláció, az áremelkedésekkel járó kiadáscsökkentések stb. mind a kapitalista berendezkedés különféle válságokat okozó mechanizmusainak következményei, és hogy mennyire fontos erről beszélnünk, mi több, hogy valamit tegyünk a válságokat okozó tényezők ellen. Láthattuk a közvetlen környezetünk példáin keresztül is, hogy a kapitalista elvek szerint működő gazdaság miként teszi rendkívül korlátolttá a válság kezelésének opcióit: egyrészt ellehetetleníti a nehezebb osztályhelyzetben élő emberek életét a megfizethetetlen számlákkal, másrészt pedig maguknak az államapparátusoknak is limitálja a cselekvési lehetőségeit a válsággal szemben.

 

Bocz Henrietta Nóra, Condrea Ilyés Ágnes, Kádár Erik

_____________________________________________________________________________________________________________________

^[1] Medián jövedelemnek nevezzük azt az értéket, ami a középső érték lenne, ha sorrendbe rendeznénk a számokat, amelynél a többi adat maximum 50%-a kisebb vagy nagyobb. Azért előnyösebb ezt a mérőszámot használni az átlagérték helyett, mert az utóbbinál a kiugró értékek torzítják a társadalom valós anyagi helyzetét. Minél nagyobb egy országban a medián és az átlagkereset közötti különbség, annál nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség.

^[2] A ti profitotok lesz a mi sírunk / A profit nálatok, a drágulás nálunk (a november 24-ei tüntetés egyik mottója).

^[3] Petrom és Romgaz / együtt nagyon gáz!

Electrica arra kérünk / ne taszítsd nyomorba népünk!

Eon, eon, / a kukába veled! (a november 24-i tüntetés egyik mottója Románia négy energetikai vállalatáról).

^[4] Andrei Mocearov (sz. 1954) közgazdász, volt parlamenti köztisztviselő és egyetemi docens. 2008-ban szerezte meg doktoriját közgazdaságtanból.

^[5] David Schwartz (sz.1985) politikai színház rendező és a MACAZ (szövetkezeti-színházi kocsma) társalapítója.

^[6] A természetes monopólium azokat a gazdasági helyzeteket fedi amelyekben egyetlen vállalat képes csak fennmaradni, az adott iparágon belül, a potenciális konkurencia különböző belépési küszöbökkel való kiszorítása által.

^[7] Hosszú távú szerződésnek nevezzük azokat a szerződéseket, amelyek jellemzően több mint egy adózási évre szólnak. A rövid távú szerződésekkel szembeni előnyük az, hogy feltételeiket nem lehet újratárgyalni a piaci és/vagy pénzügy válság okozta változások közepette.

^[8] Energiaszegénységről abban az esetben beszélünk, amikor egy háztartás nem engedheti meg magának az energiaszámlák kifizetését.

^[9] Rejtett energiaszegénységről abban az esetben beszélünk, amikor egy háztartás jelentős mértékben csökkenti energiafogyasztását, azért, hogy ki tudja fizetni a számlákat.