vers

Serestély Zalán és Visky Zsolt versei

szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik

Képeslap a Ciucaș-utcából

ahogy lélegzik, a beton magába szív, majd lépésenként visszaköp. ottfelejtett város, benne kutyák szeme, feléd nyújtott tenyér, vakság. haladsz, kopik a cipő, a lelkiismeret. a kanyar után már nem látszik…

Nyugtalanságok egyensúlya

A kötet szerzőjének nálunk megjelent versei itt olvashatók. „Játszott egy kicsit isten a csönddel, majd megszólalt, és nevet adott a csöndnek. Így lettek hárman, isten és a csönd.” Farkas Arnold…

kabai lóránt versei

a por egyre csak kavarog,/ a madarak szüntelen köröznek,/ vágják a gyűrűket a felhorzsolt,/ zaklatott égre, iszapszín ragyogás.

N

Nem érzi a bántó szándékot, és nem tud repülni. Feje/ lefittyed, a kés pengéjét tollába törlik. Csámcsog az éj/
szája, zabálja egérszürke, komoran csüngő felhőit.

Forog

a fáradozás vakcina,/ ezt a lelakott szeretleket is,/ elborítják az üvegcsék, fecskendők.

felköhöghetetlen szőrcsomók

kezeiben már hónapok óta/
nem bízik, túl kiszámíthatatlan/
minden mozdulat. nem keres/
bizonyosságot sem a párducmintás/
takarója alatt, csak melegíti/
a mikróban a kifogásokat.