
Serestély Zalán és Visky Zsolt versei
szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik
szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik
ahogy lélegzik, a beton magába szív, majd lépésenként visszaköp. ottfelejtett város, benne kutyák szeme, feléd nyújtott tenyér, vakság. haladsz, kopik a cipő, a lelkiismeret. a kanyar után már nem látszik…
A kötet szerzőjének nálunk megjelent versei itt olvashatók. „Játszott egy kicsit isten a csönddel, majd megszólalt, és nevet adott a csöndnek. Így lettek hárman, isten és a csönd.” Farkas Arnold…
apám egy kétes egzisztenczi-/ ájú német filozófust idézett
a por egyre csak kavarog,/ a madarak szüntelen köröznek,/ vágják a gyűrűket a felhorzsolt,/ zaklatott égre, iszapszín ragyogás.
Visszahúzódott a tél három napra:/ mindenütt sóréteg,/ tört dobogás, fehér árnyékok.
A hajléktalanok és egy havas tető között/ a különbség már csak ennyi: egyiket alulról/ a másikat felülről nyomja a létezés.
Nem érzi a bántó szándékot, és nem tud repülni. Feje/ lefittyed, a kés pengéjét tollába törlik. Csámcsog az éj/
szája, zabálja egérszürke, komoran csüngő felhőit.
a fáradozás vakcina,/ ezt a lelakott szeretleket is,/ elborítják az üvegcsék, fecskendők.
kezeiben már hónapok óta/
nem bízik, túl kiszámíthatatlan/
minden mozdulat. nem keres/
bizonyosságot sem a párducmintás/
takarója alatt, csak melegíti/
a mikróban a kifogásokat.