vers

Képeslap a Ciucaș-utcából

ahogy lélegzik, a beton magába szív, majd lépésenként visszaköp. ottfelejtett város, benne kutyák szeme, feléd nyújtott tenyér, vakság. haladsz, kopik a cipő, a lelkiismeret. a kanyar után már nem látszik…

Nyugtalanságok egyensúlya

A kötet szerzőjének nálunk megjelent versei itt olvashatók. „Játszott egy kicsit isten a csönddel, majd megszólalt, és nevet adott a csöndnek. Így lettek hárman, isten és a csönd.” Farkas Arnold…

kabai lóránt versei

a por egyre csak kavarog,/ a madarak szüntelen köröznek,/ vágják a gyűrűket a felhorzsolt,/ zaklatott égre, iszapszín ragyogás.

N

Nem érzi a bántó szándékot, és nem tud repülni. Feje/ lefittyed, a kés pengéjét tollába törlik. Csámcsog az éj/ szája, zabálja egérszürke, komoran csüngő felhőit.

Forog

a fáradozás vakcina,/ ezt a lelakott szeretleket is,/ elborítják az üvegcsék, fecskendők.

felköhöghetetlen szőrcsomók

kezeiben már hónapok óta/ nem bízik, túl kiszámíthatatlan/ minden mozdulat. nem keres/ bizonyosságot sem a párducmintás/ takarója alatt, csak melegíti/ a mikróban a kifogásokat.