Az államot uraló román nemzethez való viszonyunk aszimmetrikus, az etnopolitika kizárólagossága viszont nem fedi le a magyar társadalom egészét.
Mihályi Emese Dorka kritikájában Emerald Fennell „Saltburn" című filmjét az „eat the rich" hagyománya és az arisztokrácia reprezentációjának viszonyában vizsgálja.
Reisz Gábor harmadik játékfilmje számtalan szempontból elismerést érdemel: a különböző perspektívák összehangolása bravúros, a filmnyelvi megoldások ötletesek, humora eredeti, karakterábrázolása árnyalt. A fő kérdés, hogy politikai filmként mennyire állja meg a helyét; hogyan láttatja a társadalmi viszonyokat, mit javasol, mire ad tulajdonképpen magyarázatot.
Ezzel az írással (tartalmán túl) csak arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy aligha lenne helyes TGM szövegeit valamiféle Bibliaként kezelnie a hálás utókornak (történelemkönyvként pedig még kevésbé): olvassuk őket, gondolkodjunk el rajtuk, színezzük, ötöljünk-hatoljunk, vessük harcba saját tudásunk erőit, hogy az életmű ne csak az hommage része legyen, hanem eszmélésünk fontos fejezete. Még az is lehet, hogy jó kamarádunk, kedves Gazsink, ezért írta őket.
A rombolás nem akkor terel emancipatorikus irányba, ha az áldozatiságot választja kiindulópontnak, hanem akkor, ha általa a hatalom lényegére kérdezünk rá.
Nem a köztünk lévő különbségek szigetelik el egymástól a nőket, hanem az, hogy vonakodunk a különbségek felismerésétől, és így nem vagyunk képesek hatékonyan kezelni az ignoranciából és a téves megnevezésekből eredő torzításokat.