kritika

Anatomia metamorphosis

A regény az alakváltás anatómiáját végzi el (lásd az orvosi szakterminusokkal kifejezett fejezetcímek: abdomen, thorax, caput), különböző módjainak keresztmetszetét mutatja meg.

Költészet és arcrombolás

Bemutatkozó kötet esetében nemcsak a szerző, de az olvasó helyzete is bizonytalan. Stolcz Ádám Becsapódásának esetében ez hatványozottan igaz. Jól érzékelteti ezt a Térey János által jegyzett fülszöveg is, amely…

A megértés kísérlete

Janne Teller Hvis der var krig i Norden (Ha háború lenne Skandináviában) című szövege 2001-ben íródott, a magyar viszonyokhoz adaptált fordítása Ha háború lenne nálunk címen 2012-ben jelent meg. A…

Zűr a kritikában

avagy amikor célt téveszt a társadalmi ellenszegülés Slavoj Žižek frissen magyarra fordított könyve, a „Zűr a Paradicsomban: a történelem végétől a kapitalizmus végéig” számomra egy nehezen megkerülhető paradoxont jelent. Egyrészt…

Semmi nem hasonlít, de ugyanaz

Garaczi László lemur-sorozatának legújabb része egy meglehetősen erős kontextualizációval indít: a kötetnek címet adó híd még ma is ott áll Budapesten, a Városligetben. Ami azonban a kötet tartópillérrévé duzzasztja, egyszersmind…

A zene határterületei

Dayal Patterson Black Metal: Evolution of the Cult című könyve ugyan három éve jelent meg (viszonylag frissnek mondható), de mit sem vesztett aktualitásából, noha – már címéből ítélve is –…

A bizalom kigyakorlása

Mindkét előadás felvállalja saját kudarcának lehetőségét. A közönség tagjai, mi, kapunk két lehetőséget arra, hogy kapcsolatba kerüljünk egymással. Mi döntjük el, hogy élni szeretnénk-e velük.

Otthonná rendezni a hiányt

költözések végeérhetetlenek. Ezek mindig maguk után vonják az alkalmazkodás, a belehelyezkedés, az idegenhez való hozzáidomulás kényszerét. A kilakoltatás, az otthon elvesztésének traumája a kötet alaphelyzetéül szolgál. Továbbá e trauma által okozott sebek és az ebből keletkezett űr betöltésének lehetséges alternatíváival találkozhatunk.

Belépni egy nyelvbe

Kinyitom a könyvet: már a lapok színe, az illusztrációk elmosódottan-karcosan patinás színvilága jelzi, hogy valahol máshol vagyok, mint addig. Hogy pontosan hol, az a könyv végéig sem fog kiderülni, és ez jó. Az ismerős és az ismeretlen egy jól-össze-nem-illő változatában: ennyi, ami első nekifutásra elmondható róla.