
Nyerges Gábor Ádám prózái
Ez, amit most elmondani vagyunk hivatottak, akkoriban történik, amikor Sziránó feltalálta az időutazást. Persze, csak elméletben, hogyan másképp?
Ez, amit most elmondani vagyunk hivatottak, akkoriban történik, amikor Sziránó feltalálta az időutazást. Persze, csak elméletben, hogyan másképp?
a kidobott kölyökmacska az út szélén,/ esélyt kapott az életre miattam/ és én megöltem őt
Először a tollakat tépkedte ki a párnából, csavargatta, szagolgatta és az ujjai közt morzsolgatta a fehér pihéket. Új párnát hoztak, lefogták és tűkkel csipkedték karjait, etették-itatták és a szájukkal teliremegték a levegőt, azt akarták, hogy válaszoljon, de ő ezt nem, nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy újra hangokat adjon ki...
Két magas fal között, szakadó esőben,/ az egészen csak röhögni lehet.
Szedjük fel egyenként a lehulló leveleket. Rajzoljunk egy fát. Ragasszuk fel őket az ágaira. Vigyázzunk, hogy mindegyik levél a szomszédja mellé, a saját ágára kerüljön.
Engedi, hogy kifolyjanak a száján a szavak, miután befutottak a szemébe./ A súgógép szövegét nem kell tudomásul venni.
azzal a haraggal törött szét ujjaid között/ amivel anyád verte földhöz az első poharat/ az első úgy itt hagylak után
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,/ mintha mindenki tartozna valakihez.
Nehéz ez a kép. Hosszú. Vaskampó női nemi szervvel, alulnézetből. Fázom.
Márton–Simon Anna: A Zárványok regényírós regény. Főhőse (?), vagy legalábbis narrátora, Irén maga is ír, a szöveg egyik fejezete (Virágpor a gépezetben) pedig olvasható akár ennek az elkészült regénynek a részeként…