
Borbély András versei
S meztelen lett ugyan e hagyomány,/ de milyen lenne a világ/ emberi szem nem látta arca?
S meztelen lett ugyan e hagyomány,/ de milyen lenne a világ/ emberi szem nem látta arca?
felöltjük tavalyi állataink testét/ felöltjük és ők leszünk
ott akkor csak gleccserek vannak./ a gravitáció és a testek tömege,/ széthulló aszteroidák a homlokunk mögött.
álmomban állatnak láttam homorú volt és éhes álmomban a folyót is éhségnek hívták szelte a remegő völgyet a homorú állat ivott éhségbe torkolló éhség a folyót is éhségnek hívták s…
mit kezdjek velük, ismeretlen állatok/ vakolatból rakják össze magukat újra meg újra
A tetőn/ ülünk, mintha kibékültünk volna.
rosszul suttogtál, leginkább az/ sz és a t árult el. csak a közös/ hangokban reménykedhetem.
leszel-e még nálunk jövevény, hogy befogadjunk,/ noha tudod jól, hogy nem fogadnánk be
költözések végeérhetetlenek. Ezek mindig maguk után vonják az alkalmazkodás, a belehelyezkedés, az idegenhez való hozzáidomulás kényszerét. A kilakoltatás, az otthon elvesztésének traumája a kötet alaphelyzetéül szolgál. Továbbá e trauma által okozott sebek és az ebből keletkezett űr betöltésének lehetséges alternatíváival találkozhatunk.
Eljöttek, de a szabásmintákat nem ismerték./ a húspiac illatai burkolták deformált testüket,/ hiába mosdattuk őket napokig...