Adorjáni Panna: Ma is egyedül megyek iskolába

Ma is egyedül megyek iskolába. Anya az ablakból néz. Nem nézek vissza. Ott áll addig, ameddig el nem tűnök a sarok után. Félt, amikor egyedül megyek. Aztán visszafekszik az ágyba. Az uzsonnát mindig én csinálom meg. Karikás a szeme. Amikor…

Láng Orsolya versei

Felnéztem az égre,/ ott is csak a kiömlött tej,/ egy légy kúszott/ egyenletes fehér csíkot húzva maga után.

Borda Réka versei

Borda Réka Hoax című, frissen megjelent kötete így kezdődik: „első lépésként lebontod a szeretteket”, és ugyanezzel a mozgással nemcsak részleteiben elemzi ki, de maga mögött is hagyja  az emberi világot: talpadnál panelmezők; a földnek nincs füle hogy meghallgasson; kőolajjá kell…

Kolonializmus és államszocializmus: az elnyomás modern európai modelljei

Miért tekintünk magunkra továbbra is a Nyugat domináns tekintetével? Miért merül fel egyre gyakrabban a kétsebességes Európa projektje? Kiveti magából a domináns nyelvvel nem rendelkezőt, a racionális reflexióra képtelen, a haladás üdvtörténeti narratívájából nem részesülő „lelki szegényt”?

Anyaállat, rókatárgy

egyik közös történetünk* Mészöly prózája egészében véve is az antropocentrikus világnézet kitágítása. Nádas Péter írta róla: „Nem gondolta, hogy csak az embernek és az állatoknak lenne lelke és lélegzete.” Lelke, lélegzete, ritmusa, élete, valósága – pontatlan szavak a realitásra, amely…

Terék Anna: eső Szkopjéban

Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki az emberből a beléje mártott fájdalom; minden, emberbe merített fájdalom…