Misztika és politika I.: kontrapunkt / meghasonlás

A világ olyan, mint a Golgota, és a Golgota olyan, mint Auschwitz (Pilinszky János), és Auschwitz olyan, mint New York (Kertész Imre), és így tovább.

A világ olyan, mint a Golgota, és a Golgota olyan, mint Auschwitz (Pilinszky János), és Auschwitz olyan, mint New York (Kertész Imre), és így tovább.

Meg kell mutatnunk, hogy a kapitalista világrend látszólagos teljhatalmával párhuzamosan számtalan lehetséges hozzáférési útvonal létezik.

Ma is egyedül megyek iskolába. Anya az ablakból néz. Nem nézek vissza. Ott áll addig, ameddig el nem tűnök a sarok után. Félt, amikor egyedül megyek. Aztán visszafekszik az ágyba. Az uzsonnát mindig én csinálom meg. Karikás a szeme. Amikor…

Tudom én, hogy ez így, látatlanban, bárminemű pénz-visszafizetési garancia hiányában rizikósnak tűnik, mégis arra kérlek benneteket, higgyetek nekem, amikor azt mondom, hogy a Call Me by Your Name (2017) című film történetének ismerete semmit nem vesz el a megtekintés öröméből.…

Felnéztem az égre,/ ott is csak a kiömlött tej,/ egy légy kúszott/ egyenletes fehér csíkot húzva maga után.

Borda Réka Hoax című, frissen megjelent kötete így kezdődik: „első lépésként lebontod a szeretteket”, és ugyanezzel a mozgással nemcsak részleteiben elemzi ki, de maga mögött is hagyja az emberi világot: talpadnál panelmezők; a földnek nincs füle hogy meghallgasson; kőolajjá kell…

Miért tekintünk magunkra továbbra is a Nyugat domináns tekintetével? Miért merül fel egyre gyakrabban a kétsebességes Európa projektje? Kiveti magából a domináns nyelvvel nem rendelkezőt, a racionális reflexióra képtelen, a haladás üdvtörténeti narratívájából nem részesülő „lelki szegényt”?

egyik közös történetünk* Mészöly prózája egészében véve is az antropocentrikus világnézet kitágítása. Nádas Péter írta róla: „Nem gondolta, hogy csak az embernek és az állatoknak lenne lelke és lélegzete.” Lelke, lélegzete, ritmusa, élete, valósága – pontatlan szavak a realitásra, amely…

Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki az emberből a beléje mártott fájdalom; minden, emberbe merített fájdalom…

A szoláris szamár komikus-kétségbeesett bőgése jelezné egy szégyentelen forradalom kezdetét az épp hatalmon lévő idealizmussal szemben.