A tetőn/ ülünk, mintha kibékültünk volna.
rosszul suttogtál, leginkább az/ sz és a t árult el. csak a közös/ hangokban reménykedhetem.
leszel-e még nálunk jövevény, hogy befogadjunk,/ noha tudod jól, hogy nem fogadnánk be
Eljöttek, de a szabásmintákat nem ismerték./ a húspiac illatai burkolták deformált testüket,/ hiába mosdattuk őket napokig...
a kidobott kölyökmacska az út szélén,/ esélyt kapott az életre miattam/ és én megöltem őt
Két magas fal között, szakadó esőben,/ az egészen csak röhögni lehet.
Engedi, hogy kifolyjanak a száján a szavak, miután befutottak a szemébe./ A súgógép szövegét nem kell tudomásul venni.
azzal a haraggal törött szét ujjaid között/ amivel anyád verte földhöz az első poharat/ az első úgy itt hagylak után
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,/ mintha mindenki tartozna valakihez.
szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik