kommunizmus

A vereség és a vétek

Ha több ember szereti egymást, ha pl. a szülők és gyerekek viszonya a „két apa, egy anya” típusú elrendezésben, a „mind a két mamám elutazott”, az „apám szerelmes a nővéredbe, tudtad?” helyzetekben nem írható le egyszerűen – akkor HOL FOGTOK LAKNI?

tisztátalan / tisztátalan / tisztátalan nemzetGép

Kezdetben volt a trauma, a seb, a diszkontinuitás, és nem voltak nemzetek, nemzedékek, genealógiák és generációk. Az eredet túl van a kronológiai kezdeten: egyszerre múlt előtti őseredet, és mindig is potenciálisan jelenvaló, anakronikus idő. Az organikus nemzettest és organikusan fejlődő nemzeti történelem ezért nemzetgép, egy olyan művi protézis retorikája, logikája, politikája és jogi normativitása, mely egy nálánál eredendőbb hiányt igyekszik kényszeresen pótolni.

Szocialista realizmus és az ész intermittenciái

Ahhoz, hogy megértsük általában az elkötelezett baloldali, forradalmi művészet és konkrétan a szocialista realizmus tétjét, nemcsak az akkori korszakkal, de a jelen diszpozícióival kapcsolatban is finomra hangolt ideológiakritikát kell gyakorolnunk.

Zűr a kritikában

avagy amikor célt téveszt a társadalmi ellenszegülés Slavoj Žižek frissen magyarra fordított könyve, a „Zűr a Paradicsomban: a történelem végétől a kapitalizmus végéig” számomra egy nehezen megkerülhető paradoxont jelent. Egyrészt…

A fényűzés utolsó napjai

Miközben a gazdagok már legvégső szexuális-szadisztikus perverzióikat is kiélték és elunták, s most közönyösen, lenézően pislognak a nyomor országai felé, emitt egymás kiirtására készülnek földönfutóvá tett, kretinizált embertömegek és felfegyverkezett szabadcsapatok.

Csodára várva

Petru Cimpoeşu regényében személyes történetek elmondására vállalkozik. A bákói nyolcemeletes panelház lakói a decemberi forradalom után nyolc évvel még mindig nem tudnak továbblépni. Megrekedtek valahol a nyelvben tükröződő hazugságok és a hirtelen jött állítólagos szabadság között.