
Tímár Benjamin versei
A Baktérítőtől Amíg nem jut eszembe más a szemek nedvességtartalmáról, elmesélem, hogy a Húsvét-szigeten álló szobroknak örökre az óceánt kell nézniük. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a pislogás nélküli szemeket, és a hullámokat…
A Baktérítőtől Amíg nem jut eszembe más a szemek nedvességtartalmáról, elmesélem, hogy a Húsvét-szigeten álló szobroknak örökre az óceánt kell nézniük. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a pislogás nélküli szemeket, és a hullámokat…
offshore szélturbinák és a csütörtök/ hatalmas szellemei./ ez halálba segít első próbálkozásra.
Felnéztem az égre,/ ott is csak a kiömlött tej,/ egy légy kúszott/ egyenletes fehér csíkot húzva maga után.
A Reduta étterem gipszstukkóival, régi korokat idéző berendezésével megmaradt a múlt emlékének. A hangulata azonban ugyanolyan személytelen, mint a vasbeton, fémüveg irodaházaké.
nem tudok hányni/ hogy úgy mondjam/ anatómiailag vagyok képtelen/ kisebb evolúciós baleset/ ami persze tautológia/ az evolúció végül is/ balesetek sora
– A helyzet súlyos – mondja Riitta, és mély lélegzetet vesz. – Kimmo és Elli mellett még három embert kell kitenni.
Boxzsáknak akarlak használni, majd elégetni. Emberiség elleni bűncselekmény vagy. Fel kellene jelenteni téged valahol. Bolond vagy. Hasznavehetetlen.
Nem viselsz ruhát többé, évekig, fényévekig. A legsúlyosabb/ fagyokban nyáj nélkül/ kuporogsz. A jégvirágok lassan/ csillogóvá varázsolják a héjad.
Sokat találtam a ház körül, a csatornarács közelében négy volt, de egy már szürkére korhadt, a többi jó és szép világos. Zsebre vágtam a jégkrémpálcákat, és felemeltem a biciklit a járdáról. A jók mind egyformák voltak, tisztáknak látszottak és hibátlanoknak, épp a gyűjteményembe illőknek.
Anya, nézd, az ojoszlánnak kecsapos a szája! És a mancsa is! Pofa- és mancsmosás következik!