A demokratikus konföderalizmus a kapitalista modernitás politikai szörnyszülöttjeire adott közel-keleti válasz - egy demokratikus társadalom önszerveződő víziójának és gyakorlatának formájában.
Az új politikai szubjektivitás lehetősége akkor tűnik fel, amikor valakik a hagyományosan magánéletinek tekintett területeket (a termelést és a munkát, a szabadidőt, a tudományt, a művészetet, a családot, a szexualitást, a nyilvánosságot, stb.), tehát a valódi élet területeit politikai szempontok szerint is művelésbe veszik, azaz kritika alá vonják a magán és a nyilvános, az állampolgár és a magánember, a citoyen és a bourgeois, a szavazó és a termelő/fogyasztó, a szakember és a közember közti szokásos elválasztást.
Kelet-Európában az anyagilag kevésbé eleresztett szolidáris gazdasági kezdeményezések kooperációja nem csak egy lehetőség, hanem olyan irány, amelyet a szűkösebb gazdasági erőforrások is kikényszerítenek.