A liberalizmus önkényesen kiterjesztett, ennélfogva sajátosan értelmezett univerzalizmusa szükségképpen magával vonja az el nem ismert, de legfőképpen a megtermelt javakból egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan részesülő milliók dilemmáját.[1] Marx óta…
Az új politikai szubjektivitás lehetősége akkor tűnik fel, amikor valakik a hagyományosan magánéletinek tekintett területeket (a termelést és a munkát, a szabadidőt, a tudományt, a művészetet, a családot, a szexualitást, a nyilvánosságot, stb.), tehát a valódi élet területeit politikai szempontok szerint is művelésbe veszik, azaz kritika alá vonják a magán és a nyilvános, az állampolgár és a magánember, a citoyen és a bourgeois, a szavazó és a termelő/fogyasztó, a szakember és a közember közti szokásos elválasztást.
Október 6-án és 7-én népszavazás zajlik Romániában, amelynek tétje a családnak egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságaként való alkotmányos meghatározása. A szem csapata elítéli a család fogalmának…
Ha a kormányzás a következményeket célozza meg, nem pedig a kiváltó okokat, kénytelen lesz kiterjeszteni és megsokszorozni az ellenőrzést. Az okokat szükségképpen meg kell ismerni, míg a következményeket csak felmérni és ellenőrizni lehet.