KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK
Az Elhordott múltjaink című terjedelmes szöveg főként személyes történetek elmondására vállalkozik. A szerző egy diktafonnal több oroszországi és volt szovjetunióbeli város többségében női lakóinak elbeszélését rögzíti, s a lejegyzett történetekből kirajzolódni látszik egy nagy korszakváltás belső képe.
a fáradozás vakcina,/ ezt a lelakott szeretleket is,/ elborítják az üvegcsék, fecskendők.
kezeiben már hónapok óta/
nem bízik, túl kiszámíthatatlan/
minden mozdulat. nem keres/
bizonyosságot sem a párducmintás/
takarója alatt, csak melegíti/
a mikróban a kifogásokat.
A neonatológus azt mondta anyámnak, de lehet, hogy nekem is, hogy csak azért kapok kilencest, mert nem születtem normális módon, hanem a császármetszés traumájában fog kelleni éljek és haljak mindörökké.
Tudtunk Lajkáról is. Tudtuk, hogy az oroszok ’57-ben fellőtték az űrbe, mert emlős volt, már-már szinte-ember, de szerencsére még nem elég ember, hogy tiltakozhasson.
A butikoslány mindig mosolyogjon, de ne beidomított műmosollyal. Mosolya legyen tartózkodó, elegáns, professzionális, kedves, minden helyzetet súrlódásmentesen áthidaló, legfőképp pedig belülről jövőnek ható.
a módszer bukott meg nem mi/
a szófát leteríti a sötétítőt/
lehúzza fejbe lő
A „természetes” alapszituáció: Lizoanca tizenegy éves, apja indok nélkül és állandóan veri (hisz a gyermek tulajdon, és amúgy sem veri annyira, hogy belehaljon), anyja pedig ugyanúgy alárendelődik a férfi indulatainak.
Beszélgetés Bánki Évával, a Fordított idő szerzőjével – A Fordított idő nagyon sok értelmezési lehetőséget kínál. Az egyik legszembetűnőbb talán a cselekményt mindvégig meghatározó muzulmán–keresztény-ellentét. – Azt azért nem állítanám, hogy ez a cselekményt mindvégig meghatározná. Ahogy azt sem, hogy…
