szénrajz
nem zár magánkamrába holmi ártatlan élvezet
SZEMVEDÉJ
KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK
„Vele vagy ellene? Azt gondolom, a nyugati kereszténység egyik meghatározó kérdése ez”
Beszélgetés Bánki Évával, a Fordított idő szerzőjével – A Fordított idő nagyon sok értelmezési lehetőséget kínál. Az egyik legszembetűnőbb talán a cselekményt mindvégig meghatározó muzulmán–keresztény-ellentét. – Azt azért nem állítanám,…
A szem nézésre van, akkor is, ha szépnek látod
Van, amikor az ember nem kinéz, hanem egyszerűen van. Mint a miniparadicsom fürtje, ami megúszta a klasszikus ikonográfiába való beépülést, és még az sem érdekli, hogy zöldség-e, amikor hivatalosan gyümölcs.
Gyógyíró – az Idegen
Ma már azt is tudom – épp e feledésemben burjánzó kert tanított rá –, hogy sosincs csend, csak élők és élettelenek más-más hallgatása, ahogy magam sem voltam soha, csak a látvány; engem hallgat el, mégis, saját hallgatásává tett mindörökre a kert.
Jeleket dekódolunk, és úgyis csak félreértjük őket
– beszélgetés Szendi Nórával és Farkas Arnold Leventével – Teával, kávéval, otthonos hangulattal, Szendi Nórával és Farkas Arnold Leventével várta az érdeklődőket a Láthatatlan Kollégium által szervezett pénteki író-olvasó találkozó. Az…
gesztus
ha meghalnál / felvennélek kabátnak
A burkás Mona Lisa és a gúnyos manó története
A foglalkozás pedig ezen a szinten általában azt jelenti, hogy meg akarjuk fejteni a gúnyoros manóként viselkedő regény feladványait, és mivel túlságosan nyugtalanító a létezése, el akarjuk helyezni valamilyen dobozkában, sémában. Vagyis: akkor ez most iszlamofób vagy Európát (Nyugatot) bíráló, társadalomkritika vagy politikai disztópia, a modern ember közönyös magányáról vagy égető aktuálpolitikai kérdésekről szól? A regény pedig csak vihog és viháncol és csúfolódik, hogy „dehogy-dehogy, ne is próbálkozzatok, nem foglak titeket megnyugtatni”.
Képzelt halál képzelt testekkel
a hús lerázta évszázadok
alatt ráragasztott plakátfényű
kényszerzubbonyait,
melybe te csak a körmöd
kaparod véres csonkokra
„aki egyszer már visszatért hozzá”
A mesék világába kedves dolog belemerülni – de hiába tudom Andersen A kis hableánya óta, hogy nem mind móka és kacagás, ami annak tűnik, hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni ezt…
tatrangon fridával
azt álmodod, hogy könyékig
egy dézsa tintában matatunk,
kipirulunk, élvezzük ahogy gőzöl
és a lábainkra öntjük
