
Rise Up for Rojava!
Rojava utópiája nem a nemzetközi kritikai baloldal képzeletében született. Rojava maga gondol úgy magára, mint egy utópiára, amelyet ők hoztak el a történelemből kiábrándult világnak.
A SZEM KÖZÉLETI ROVATA (2015–2021)
Rojava utópiája nem a nemzetközi kritikai baloldal képzeletében született. Rojava maga gondol úgy magára, mint egy utópiára, amelyet ők hoztak el a történelemből kiábrándult világnak.
"A klímaváltozás elleni küzdelem radikális ipari-technológiai változtatásokat követel." - interjú Szigeti Attila filozófussal.
"a baloldali politika az egyetlen garancia arra, hogy egymást tiszteletben tartó közösségek (respekt!, emlékeztek még?) élnek egymás mellett, akár egymással"
A demokratikus konföderalizmus a kapitalizmus és a nemzetállamok meghaladásának programja egy szolidáris gazdasági modellre és politikára való átállás.
Az új politikai szubjektivitás lehetősége akkor tűnik fel, amikor valakik a hagyományosan magánéletinek tekintett területeket (a termelést és a munkát, a szabadidőt, a tudományt, a művészetet, a családot, a szexualitást, a nyilvánosságot, stb.), tehát a valódi élet területeit politikai szempontok szerint is művelésbe veszik, azaz kritika alá vonják a magán és a nyilvános, az állampolgár és a magánember, a citoyen és a bourgeois, a szavazó és a termelő/fogyasztó, a szakember és a közember közti szokásos elválasztást.
A Háromszék napilap egyik májusi cikkéből értesültünk a Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület (röviden GAL Sepsi) környezetszépítő kalákájáról, amelyre Sepsiszentgyörgy egyik marginális, a városszövezettől kicsit félreeső lakótelepén, Szépmezőn került sor. A…
"mint idegen dolgosság termelője, mint többletmunka kiszipolyozója és munkaerő kizsákmányolója, a tőke energiában, mértéktelenségben és hatékonyságban túlszárnyal minden korábbi, közvetlen kényszermunkán nyugvó termelési rendszert."
Hiába csökkenne a társadalom által kifejtendő munkaidő egy bizonyos technológiai újítás jóvoltából, számukra mit sem ér, ha alkalmazása nem jár profitjuk növekedésével.
A gazdasági növekedésről szóló különféle híradások ellenére a bérarány csökkenése, vagyis a munkásosztály elnyomorodása az utóbbi évtizedekben a fejlett ország adatai alapján is kimutatható.
Nem kérünk a győztesek italából, melyet csak a vesztesek szomjúsága tesz kívánatossá, mert a szomjúságot isszuk. Le a régi és az új, a liberális és a jobboldali elitekkel!