A SZEM KÖZÉLETI ROVATA (2015–2021)
A Menhelyek mint nemhelyek LK-műhely szolidáris tiltakozása Radu Țermure menhelyének felszámolása és ezer lénytársunk halálra ítélése ellen 2017 januárjától megszűnik Radu Țermure Kolozsvár közelében, Kajántón működő, nagyjából ezer rászoruló állatnak (kutyáknak és macskáknak egyaránt) otthont adó menhelye. Țermurénak lejár a…
"az első ipari forradalom óta zajló történeti folyamatot új földtörténeti korszakként, a n t r o p o c é n k é n t határozzuk meg"
Miközben a gazdagok már legvégső szexuális-szadisztikus perverzióikat is kiélték és elunták, s most közönyösen, lenézően pislognak a nyomor országai felé, emitt egymás kiirtására készülnek földönfutóvá tett, kretinizált embertömegek és felfegyverkezett szabadcsapatok.
Lehet-e a hitet kész tények elé állítani? Akárhányszor töltjük is (le) újra, a kereszténységről nem az aktuális kontextusokhoz való viszonylehetőségei beszélnek érdemében, hanem Jézus tanításai. A Szem felhívásában közzétett kérdések megpróbálják a keresztényeket kész tények elé állítani. Az aktuális történeti,…
"mint időben ott lenni egy találkozón, melyről mégis biztos, hogy le fogsz késni."
„Milyen hideg, önző és pontos logika, gondolja most, nincs benne semmi emberi.” …
Mást akarunk létrehozni, nem csak rácsokat. Mást akarunk csinálni, nem dolgozni. Mást akarunk megélni, nem csak ezt a túlélést, ezt a fél-életet. Máshol akarunk lakni, nem lukakban. Máshogy akarunk szeretni, nem ahogy a pornóipar mutatja nekünk. Más képzeletre vágyunk, nem az ideológiákéra. Mást akarunk álmodni, nem ezt a rémálmot. Mást akarunk kicserélni egymással, nem pénzt és árukat. Mást akarunk növekedni látni, nem a gazdaságot. Mást akarunk, nem ezt a világot, ami azt is jelenti, hogy ettől a világtól: nem akarunk semmit.
Tudósítás a Mellérendelő hatodik alkalmáról „Forró politikai kérdés”- így jelölte Selyem Zsuzsa a Mellérendelő beszélgetéssorozat hatodik tárgykörét. Ez alkalommal Horváth Andor, Selyem Zsuzsa és Serestély Zalán beszélgetett az állat és ember viszonyáról, a közöttük álló oppozícióról, agresszióról és a mindentérző…
A szakadék egyik oldalán a bukott történelem kérlelhetetlen és tagadhatatlan affirmálása: a fejlett kapitalizmus rendszere teljes, az elidegenedés korlátlan, a kizsákmányolás megfékezhetetlen, a kiteljesedett emberi élet lehetősége, az igazságosság, a jóság távoliak, elérhetetlenek. A másik oldalon a remény, hogy rejtve és szolgai formában a jóság munkálkodik, hogy a jóság történelmi valóságával egyidejűvé válhatunk a követésben, és hogy e jóság, e mindannyiunk számára elérhető és kötelező jóság lesz az, amely a forradalom pillanatában győzelemre jut.
Manapság, amikor a történelmi-materialista elemzés visszahúzódóban van, még annak ellenére is, hogy eddig is csupán rejtek alatt gyakorolták, ritkán nevezték nevén, és miközben a dekonstrukció messianisztikus fordulata új erőre kap a „posztszekuláris” leple alatt, eljött az ideje, hogy visszájára fordítsuk…
